Sokan rosszul értelmezik a semlegesség fogalmát. Szinte minden közéleti kérdést érintő bejegyzésünk után megkapjuk, hogy nem vagyunk semlegesek. Hol kormány, hol ellenzéki propagandát vélnek az olvasók felfedezni. Természetesen ezek az olvasók, szinte kivétel nélkül nagyon is elfogultak valamelyik oldal mellett. Ebből fakadóan törvényszerű, hogy a semlegességet el sem tudják képzelni. Azt gondolják, hogy ha egy bejegyzésünk mondjuk az ellenzéket bírálja, akkor megtörtént a nagy lelepleződés. Ugyanez fordítva is igaz. Olyan kommentelőnk is akadt már, aki még azt is tudni vélte, hogy mi ezért nem is kevés pénzt kapunk.
Ezt a bejegyzést most azért írom meg, mert nem szeretném ezeket a hozzászólásokat szó nélkül hagyni, de arra nincs időm, hogy mindig és mindenkinek egyesével válaszoljak.
A semlegesség egyáltalán nem jelenti azt, hogy soha senkivel nem értünk egyet. Sőt! A legtöbb kérdésben valakivel egyetértünk. Amikor állást foglalunk egy adott témában, akkor első körben nem azt vesszük figyelembe, hogy azok akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, milyen pártszínezettel rendelkeznek. Az első mindig az állásfoglalás tárgya. Végtelenül butának tartjuk azt a gondolkodásmódot, amikor egy egyszerű kérdésre nem a józan ész, hanem a politikai meggyőződés alapján válaszolnak az emberek. Emellett az ilyen gondolkodás kártékony is, mert egyrészt az egyén a saját gondolatát szorítja háttérbe a megfelelési kényszer miatt, másrészt hamis visszaigazolást ad a politikai favoritjának, aki nyugtázza, hogy sokan egyetértenek vele, így tovább halad a megkezdett úton. Ha ezt a hétköznapi életre vetítjük, gondoljuk csak át, hogy ha a feleségünk egy új ruhát vesz magának, vagy a férjünk egy új öltönyt vagy napszemüveget, és az nem áll jól neki, mikor cselekszünk helyesen? Ha azt mondjuk, hogy jaj de csinos benne, mert szeretjük, vagy ha megmondjuk, hogy drágám, ez szerintem nem áll jól? Az, hogy valakit támogatni szeretnénk, nem azt jelenti, hogy minden döntését el kell fogadnunk! Ha valakit támogatni szeretnénk, azt segítenünk kell, nem igazolni. Ha véleményt kérnek tőlünk, akkor a saját véleményünket kell elmondanunk, akkor is, ha az nem egyezik a véleményt kérőével. Mitől lenne ez másképpen a közéletben? Sokan azt gondolják, hogy a saját tábort nem szabad kritizálni, mert azzal az ellenfelet erősítjük. Ez igaz. Vitathatatlan. Csak az a kérdés, hogy az miért baj, hiszen ha mert az ellenfél kétszer olyan rossz, akkor az valószínűleg kétszer annyi kritikát is fog kapni tőlünk.
Aztán arról is sokan megfeledkeznek, hogy kinek van szüksége kritikára? Mert ugye az egyetlen jó kritika, az az építő kritika. Az arra alkalmasak, a kritika hatására észrevehetik a hibáikat és korrigálhatnak. Tehát csak azt kell kritizálni, akitől bizonyítást várunk el.
Sokan azt is gondolják, hogy mi egy médiaoldal vagyunk, és minden médiának kormánykritikusnak kell lennie. Ez nem igaz! Egyrészt nem vagyunk médiaoldal. Gondolatokat közlünk, a saját gondolatainkat, személyes élményeket, emlékeket, tapasztalatokat. Szubjektíven. Úgy, ahogy azt mi megéljük, vagy megéltük a múltban. Ha viszont médiaoldalként tekintenénk magunkra, akkor sem éreznénk azt, hogy kormánykritikusnak kellene lennünk. Minden embernek értékelvűnek kellene lennie, és ez fokozottan érvényes azokra nézve, akik szóban vagy írásban hatást gyakorolhatnak másokra. Értékek mellett kell elköteleződnünk, és kritizálni azt, ami azon kívül esik. Nem vállaltunk néptanítói szerepet, így megtehetjük, hogy olyan dolgokról írjunk, amit mi arra alkalmasnak találunk, ami bennünket megérint, minket foglalkoztat. Ha egy adott kérdésben egyetértünk a mindenkori kormánnyal, akkor azt annak megfelelően fogjuk megírni. Ha pedig történetesen ellenzéki oldalról érkezik olyan hír, vélemény amivel azonosulni tudunk, akkor azt úgy fogjuk megírni.
Az ország jelenleg 3 részre szakadt. Vannak akik bárminek képesek tapsolni ha az kormányoldalról érkezik, és vannak akik mindent képesek elutasítani. Gondolkodás nélkül. A maradék meg belefáradt az egészbe, végtelenül unja a sárdobálást, a hazudozást, a megtévesztést, és a fejét a homokba dugva próbálja túlélni a mindennapokat. Ez óriási társadalmi probléma! Azt hiszem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy ezen változtatni kellene.
Mi nem gondoljuk, hogy mi fogjuk ezt a változást elhozni. Ismerjük a saját határainkat, korlátainkat, képességeinket. A weboldalnak nem is ez a célja, csupán megmutatni, hogy van élet a teljes politikai befolyásoltságon, a celebek világán, a felfoghatatlan világszenzációkon kívül is. Nem lesz kormánypárti az, akinek elvárásai vannak az ellenzékkel szemben, és nem lesz ellenzéki az, akinek elvárásai vannak a kormánnyal szemben. Nem kell állandóan, gondolkodás nélkül szembehelyezkedni senkivel. Nem kell állandóan olyan életről álmodni, ami nem a miénk, miközben a sajátunkban is ott van a szép, a jó, a rossz, a keserűség, az öröm. Egyetlen dolgunk van, észrevenni azt, és letérni a felülről vezérelt, számunkra előre kijelölt útról. Az Életképek rovatunk ebben próbál segíteni. Meglátni és megélni a pillanatot. Most! Nem máskor, mert a pillanat most van. Most történik! Az út célja az út maga! Persze rá kell nevelnünk a szemünket, hogy meglássa azt. Nem véletlen, hogy a harmadik témaválasztásunk a kertészet. Aki már kipróbálta, azt tudhatja, hogy a növények szeretete, a természettel együtt, békében, egymást kiegészítve végzett munka az egyik legnagyobb tanító. Megtanít minket a szeretetre, a gondoskodásra, a természet nagyszerűségére és olykor kegyetlenségére, a nyugalomra, az örömre, az élmények szerzésére, a büszkeségre és az alázatra is. Jó kiindulási pont, és közben rengeteg idő jut a világ dolgain is gondolkodni. A Vidéki élet rovatunkkal ezt szeretnénk népszerűsíteni.
Amit még a weboldalt ért sorozatos vádakkal kapcsolatban szeretnék leszögezni:
A semleges.hu weboldal és az ahhoz kapcsolódó Facebook oldal fenntartásához, üzemeltetéséhez semmilyen politikai vagy civil szervezet egyetlen forinttal sem járul hozzá. A weboldal nem támogat senkit, és nem is szerveződik senki ellen. Mindenki, akinek a bejegyzése megosztásra kerül az oldalon, ingyen és bérmentve bocsájtja azt a weboldal rendelkezésére. A weboldal nem kér és nem is ad pénzt senkinek. Nem tarhálunk pénzt az olvasóktól, nem jelenítünk meg reklámokat. Semmilyen bevételszerző tevékenységet nem folytatunk, és bár sokkal könnyebb lenne ha hozzájuthatnánk valamilyen bevételhez, nagyon szeretnénk a függetlenségünket a jövőben is megőrizni. Meggyőződésünk, hogy amikor egy finanszírozó megjelenik, az befolyással élhet a megjelenő tartalom iránt. Mi nem szeretnénk, ha valaki kívülről beleszólna abba, hogy mit írhatunk le. Jelenlegi kiadásainkat (mert ugye egy weboldal üzemeltetése költséggel jár), mondhatni a zsebpénzünkből finanszírozzuk. Akinek a bejegyzése megjelenik az oldalon, annak nem kell megfelelnie semmilyen politikai elvárásnak.
Természetesen a vélemény szabad, bátran kétségbe lehet vonni a semlegességünket a továbbiakban is, ha az kulturált formában történik, el fogjuk fogadni mint véleményt, semmiképp sem mint tényt.
