Szerző: K.T.

Régen volt már, talán igaz sem volt, de egyszer, mikor még a nap is sárgábban sütött, és a víznek is más íze volt, bizony én is voltam gyerek. Pici gyerek. Még ma sem gondolom magam öregnek, de egyre többször veszem észre, hogy azok a gondolatok amiket fiatalként a tőlem jóval…

Sajnos úgy hozta a sors, hogy az idei nyárra több temetés jutott mint esküvő vagy keresztelő. Az elhunytak kora, társadalmi helyzete, a temetések helyszíne és módja is változott. A bürokráciának köszönhetően ma már egy temetés megszervezése nem megy egyik napról a másikra, így van némi idő a fájdalom enyhülésének. A…

A díszember egy egyszerű hétköznapi ember. Reggel felkel, elmegy dolgozni, este hazamegy, lefekszik, alszik. Hétvégén a ház körüli munkákat végzi. Díszéletet él. Ránézésre hasonlít egy igazi élethez, kívülről csillog, de belülről üres. A díszembernek díszbarátai vannak. Olyanok, akik csak akkor barátok, ha kell nekik valami, de ha a díszember kér…

Az élet úgy hozta, hogy sokat jártam iskolába. Mindig óvatosan vállaltam, ezért amit 2-3 lépcsőben meg lehetett volna valósítani, azt én jóval többen értem el. Szakmunkásképzővel kezdtem, és mivel a család anyagi helyzete megkívánta, már ekkor rendszeresen dolgoztam mellette. Hétvégenként, szünetekben, amikor az iskola engedte. Közel 10 évet töltöttem el…

Szűk családi körben töltöttem a szilvesztert. Nincs ebben semmi új, elmúltak már a bulizós évek. Nem öregedtem meg, csak jöttek a gyerekek, és megváltoztak a lehetőségek. Fiatalon minden évben elmentem, és barátokkal, ismerősökkel, vagy épp ismeretlenekkel töltöttem az év utolsó napját. Jó kis esték, éjszakák voltak, de igazából akkor sem…

Sokat gondolkodom rajta, milyen a tökéletes karácsony, és sokáig nem is tudtam dűlőre jutni. Már gyerekként is foglalkoztatott, és akkor is nagyon vegyes tapasztalataim voltak. Abban a szerencsés korban voltam gyerek, amikor volt már ajándékozás, kaptunk már játékot, de a nagyszülők még egészen másképpen ünnepeltek. Sokszor még fát sem állítottak,…

Karácsonyhoz közeledve, az éves szabadságomat töltöm. Ma gondoltam egy merészet ( szeretünk veszélyesen élni 🙂 ), így elmentünk, és bevásároltunk az ünnepekre. A hipermarket tele emberekkel, mindenkit átjár a karácsonyi hangulat, a szeretet és a béke. Ja, nem is. Mindenki feszült, ideges, türelmetlen. A pénztárnál, a másik sorban állt egy…

Apának könnyű, reggel felkel, elmegy dolgozni. Nem neki kell ébreszteni a gyerekeket, nem neki kell megharcolni az álommanókkal, nem neki kell kiimádkozni a lurkókat az ágyból. Nem ő keresi elő a ruhát, nem neki mondják, hogy „anya ez szorít, ez szúr, ez nem tetszik”. Nem ő takarítja le a fogkrémet…

Mindenkivel előfordul, hogy néha elege van mindenből. Nem haragszik senkire és semmire, de jó lenne elszökni, elbújni valahova, nem csinálni semmit, csak lenni, és várni amíg a felhők eloszlanak a feje fölül. Néha velem is megtörténik, ilyenkor beülök az autóba, és megyek. Nem tudom hova, nem tudom miért, csak megyek,…

Egy építkezésen dolgozom. Nemrég még egy másikon dolgoztam, de az sem volt más, csak másik. Hajnalban felkelek, elbotorkálok valahogy a konyhába, majd megpróbálok hangtalanul elkészíteni egy életet adó kávét, ami ad némi energiát, egy kis reggeli löketet. Nem is a koffein az ami hat, inkább a megszokás, a tudat, mert…