Ellenzéki erőfárasztás



 

Már a címet is próbáltam a véleményemnek megfelelően megválasztani, és biztos sokan azt gondolják az ellenzéki oldal támogatói közül, hogy itt egy újabb, ellenzéket lejárató, Fidesz által támogatott propaganda. Nos, ez ellen nem tudok és nem is akarok hatni, de mégis azt javasolnám nekik, azért olvassák el ezt a bejegyzést, mert amit írok az sokkal inkább értük, mint ellenük van.

Mikor bejelentették az előválasztást, az összefogást, többen nagy reményeket fűztek hozzá. Azt is mondták, hogy a Fidesz által létrehozott választási rendszerben ez az egyetlen út a győzelemhez. Ez ugye azért van, mert a választási rendszer a győztesnek kedvez. Sokan azt gondolják, hogy ez helytelen, és még ma sem értik, hogyan lehet a kormánynak 2/3-a. Hivatkoznak csalásra, meg határon túli szavazatokra. Pedig ez zsákutca, és ha valaki valóban kormányt szeretne váltani, előbb ezeket a zsákutcákat kellene észrevenni és kikerülni.

Szóval nézzük, hogyan lehet 2/3 a Fidesznek, vagy bárki másnak. A választási rendszerünk jelenleg egyfordulós, vagyis egyetlen alkalom van dönteni. Van aki szerint ez rossz, van aki szerint jó. Egy biztos, megszüntette a 2 forduló közötti alkudozásokat.

2011-ben a parlament 199 főre csökkent. Ezek a mandátumok 2 nagy részre bonthatók, a listás mandátumokra, és az egyéni mandátumokra. Mikor választunk, akkor szavazhatunk egy pártra vagy pártszövetségre, és minden választókerületben 1 egyéni jelöltre. Az egyéni jelölt is tartozhat párthoz, de lehet független is. Ha egy nagy taglétszámú párt, mind a 106 egyéni választókörzetben indít jelöltet, és azok nagy számban győznek, akkor a végeredmény nem lesz arányos a pártlistákra leadott szavazatokkal. Tehát ha 60 fős parlament lenne, és abból 30 listás és 30 egyéni mandátumos hely, akkor a 2/3 eléréséhez 40 mandátum lenne szükséges. Ha az egyik párt megszerzi a listás mandátumok felét, akkor már van 15 mandátuma. A 2/3 megszerzéséhez tehát még 25 mandátumra van szüksége. Az egyéni jelöltek ezt a 25 mandátumot hozhatják el, ami a Fidesznek sikerült.

Most már talán látható, milyen óriási szerepe van az egyéni jelölteknek, mert a pártok támogatása annyi amennyi, az jól számolható, a lényeges különbséget ezek az egyéni jelöltek tudják adni, hiszen ott a második helyezettnek nem jár semmi. Hogy ez jól van-e így? Szerintem igen, hiszen az egyéni jelöltek azok, akik az adott térséget a jobban tudják képviselni, jobban mint a pártok által kijelöltek, akiknek sokszor semmilyen kötődése nincs az adott téréghez, sem ismerete, így motivációja sem.

A győzelem tehát nagyon is elérhető. 2 dolog szükséges hozzá. Az egyik, hogy az ellenzéki pártoknak legalább annyira népszerűnek kell lenni mint a kormánynak (ez nagyjából így van), valamint területenként jobb jelöltet kell állítani mint a kormánypártok.

Az ellenzék jól mérte ezt fel, nem érdemes egymásra licitálva megosztani a szavazatokat több egyéni jelölt között, ezért az előválasztás elviekben jó kezdeményezés.

Lehetett-e volna máshogyan is győzni? Igen. Ha van egy párt, akinek a miniszterelnök jelöltje legalább annyira népszerű mint Orbán Viktor, és tele van olyan politikusokkal, szakemberekkel, akik legalább olyan népszerűek mint a most kormányon lévők. Ilyen ellenzéki párt jelenleg nincs. Az esély tehát valóban egyedül az összefogás, de nem a választási törvény miatt, hanem azért, mert egyetlen ellenzéki párt sem képes olyan miniszterelnök jelöltet állítani, aki a Fidesz szavazóin kívül mindenkinek megfelelne. Nincs egyetlen ellenzéki párt sem annyira népszerű mint a Fidesz. Ha fáj, ha nem, ez az igazság. Az előválasztás tudná ezt a problémát orvosolni, hiszen az egyéni körzetekben így a pártállástól függetlenül lehet olyan jelöltet állítani, akinek csak kormánypárti konkurenciája lesz.

Miért írom akkor mégis azt a címben, hogy ez nem előválasztás, hanem csak erőfárasztás?

Lehetne egy előválasztást jól is csinálni, de a mi ellenzékünknek ezt is sikerül elrontania. Nem meglepő, ezért tartanak ott ahol. A hiba ott van, hogy ha a gyengék szövetkeznek, attól nem lesznek erősek. A gyengeségnek pedig vannak okai. Ha összeöntünk 3-4 rosszul sikerült ételt, abból a végeredmény sem lesz jó. Jó egységet csak jó összetevőkkel lehet elkészíteni. A jó összetevők pedig nem biztos, hogy szeretnének bármelyik párt támogatottjai lenni. Azt hiszem ez sem véletlen. Az előválasztás viszont elég szigorúan megkötötte, hogy ki indulhat, és ki nem. Ha a résztvevő pártoknak tényleg az a legfőbb szándéka, hogy egy jobb kormány jöjjön létre, akkor az új kormányba a valódi civileket is fogadni kell, és nem szabad valamilyen párt támogatása alá kényszeríteni őket. Márpedig az előválasztáson csak ilyen jelöltek lehettek. Azok a civilek, akik nem szerettek volna egyik párt kötelékébe sem tartozni, azok most nem indulhatnak az előválasztáson. Az igazi választáson természetesen indulhatnak, de ebben az esetben azonnal rájuk lesz öltve a Fideszes jelző, mert ha a kormány ellen indul, értelemszerűen az összefogás jelöltjétől fogja elvenni a szavazatokat. Ez már eleve lehet visszatartó erő. A 22-es választáson, a független (tehát az összefogáson kívüli) jelöltek száma, jól fogja mutatni a magyar civil társadalom méretét is. Jól fogja mutatni, hogy kik azok akik tényleg civilek, és kik azok akik csak civilnek öltöztetett pártkatonák voltak korábban.

Az első hiba tehát a civilek, a jelölő és támogató szervezetek nélküli jelöltek kizárása az előválasztásból.

A második hiba az alkudozás. Szinte az összes választókerületben ment az alkudozás, a felosztás. Sok helyen vannak ugyan látszólag komoly jelöltek, de a valóságban teljesen esélytelenek. 1-2 kivétel van csak, ahol nem 1 erős jelölt mellé indítanak 2-3 gyengébbet. Nem véletlen, az erős jelölt lett az alkuk során kiválasztva. Az alkuk alapja pedig a pártok ereje. Teljesen nyilvánvaló, hogy a választókerületekben nem a legjobb jelöltek indulnak, hanem az alkuknak, a pártok erejének megfelelően előre egyeztetett jelöltek. Innentől kezdve a komplett előválasztás egy kamu.

A harmadik hiba, hogy azt gondolják, hogy ezzel fel lehet rázni, mozgósítani lehet a választókat. Nem sikerült. Nem tudhatjuk, hogy mi ennek az oka, de minden szám azt mutatja, hogy az embereket nem érdekli az előválasztás. Nézem az online vitákat, nézem a tv vitákat, és bizony alig van igazi vita. Vannak egészen siralmas vitának nevezett beszélgetések, ahol a jelöltek szépen ismertetik a problémákat, de egyetlen megoldást sem kínálnak. Mindenki egyetért, hiszen a problémák léteznek, azokat mindenki látja, talán még a kormány is elismeri, hogy nem sikerült még mindent rendbe tennie, de a probléma felismerése önmagában még kevés. Vita tehát nincs (tartalom nélküli beszélgetésben mitől is lenne).

Az ilyen viták nézettsége szánalmasan alacsony. Az előválasztáshoz szükséges ajánlások száma esetében sem volt magasra téve a léc, ráadásul a pártok egymástól eltérő eredményeket közölnek. Nem kicsit, nagyon! Csak hogy egy klasszikust idézzek. Ezzel aztán tovább rontják az egyébként is megkérdőjelezhető hitelességüket. Pedig hát a pártok vélhetően pontosan tudják, hogy hol és mikor érdemes gyűjteniük, mégsem lehet nagyon dicsekedni a számokkal. Számomra eléggé egyértelműen látszik, hogy ez a felrázás nem jött össze.

Negyedik hiba, hogy nem gondolnak arra, hogy ha az előválasztásnak ilyen kevés pozitív hozadéka van, akkor egyáltalán érdemes-e megtartani? A korábbi választások előtti kampányidőszak is hosszú volt a többségnek. Most gyakorlatilag folyamatos a kampány. Az embereket a végtelenségig fogják untatni mire az igazi választás elérkezik. Így lesz az előválasztásból erőfárasztás.

A kérdés meglehetősen egyszerű: Miért csinálják így? Válasz persze több is van. Az egyik, hogy ennyire buták. A másik, hogy ez a szerepük, így van elrendezve. A harmadik, hogy annyira szeretnék azt a néhány politikusukat (lehetőleg minél többet) pozícióhoz juttatni, hogy akár a győzelmet is feláldozzák az érdekében.

Bármelyik válasz is a helyes, ha valaki valóban szeretne kormányváltást, az akkor teszi a legjobbat, ha nem szavaz erre az alakulatra. Egy igazi rendszerváltáshoz a rendszer minden elemét el kell távolítani. A mai ellenzék nem ezt a célt szolgálja. Egy új, igazságos, valóban a területi egységek érdekit képviselő törvényhozást csak alulról szervezve (és nem úgy ahogy ezt sokan elképzelik) lehet megvalósítani. Pártok nélkül. Erre is van elképzelésem, de azt majd a következő bejegyzésemben írom le. Ha kíváncsiak vagytok rá, akkor kövessétek az oldalt, és időnként nézzetek vissza.

Kitartás!