Ma már nem csodálkozunk rá annyira, ha valamiről kiderül, hogy nem pont az, aminek látszik. Ilyen kort élünk. Különféle szervezetek, különféle köntösökbe bújva, egy kiemelt értéket pajzsként maguk előtt tartva próbálják megmondani, hogyan kellene élnünk. Természetesen a háttérben legtöbbször szimplán gazdasági érdekek húzódnak meg, a köntös csak a legalizáló eszköz, a pajzs pedig a megtámadhatatlanság garanciája. A valós célt legtöbbször csak a szervezetek legbelső mozgatói ismerik, a többi résztvevő meg megélhetésből, butaságól, vagy pusztán csak azért mert egyébként jól hangzik, követik a nekik kijelölt elveket.
Ezek közül most a környezetvédelemmel foglalkozunk egy kicsit.
Természetszerető emberek már kattintanak is a sarokban az x-re, mert micsoda eretnekség a környezetvédelemről úgy írni, mintha az nem a modern világ legtökéletesebb és legbecsülendőbb fogalma lenne. Ne tegyék, nem a környezetvédelem az amivel problémák vannak, hanem az, amit környezetvédelem címszó alatt tesznek, vagy nem tesznek.
A környezetvédelem mint megfogalmazás sem helytálló, már nem trendi, helyettük már zöldekről beszélünk. Ma már mindenki zöld. De tényleg az?
Zöldnek lenni ma már nem csak trendi, szinte kötelessége az embernek. Ez a köntös, amit magunkra veszünk. Mert aki nem zöld, az rongálja a természetet. Ez pedig a pajzs. Ez védi a magukat zöldnek nevező embereket attól, hogy bárki kritikát formáljon velük szemben. Egyértelmű a kapcsolat, ha nem vagy velünk, akkor ellenünk vagy.
Ma már a különféle szervezetek mellett, szinte mindenhol vannak úgynevezett zöld pártok. Talán ez az első amin érdemes lenne kicsit jobban elgondolkodni. Hogyan lehet egy párt zöld? Minden pártnak az a célja, küldetése, hogy tömegeket képviseljen. Lehetőleg minél nagyobb tömeget. Akár akkorát is, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy országot kormányozzanak. Vajon lehetséges egy országot egyetlen fő irányvonal mentén kormányozni? Természetesen sok minden ellen lehet tiltakozni, gyárak, erőművek, autók, kamionok ellen, de lehetséges-e gazdasági életet fenntartani ezek nélkül? Nem. Meg kell találni tehát az egészséges egyensúlyt, hogy egy ország úgy működhessen, hogy közben a lehető legkevesebbet szennyezze a környezetét.
Egy egyszerű példát mondok. Ha egy faluban van egy család, ahol a családfő egy öreg, nem túl környezetkímélő autóval jár dolgozni, de azt betiltják, akkor nem fog tudni eljárni otthonról, nem tud pénzt keresni, majd télen azzal fűt amit talál, autógumitól a pet palackig. Jól megóvtuk a környezetet ugye? Persze ha hagynánk pénzt keresni, akkor talán idővel összejönne neki a pénze egy újabb, kevésbé környezetszennyező autóra.
A nagyobbik probléma az, hogy a hülyeség ragályos. Azok akik ebben a zöld rendszerben legalul vannak, nagy ívben tojnak a környezetre, csupán vannak dolgok amik zavarják őket, és a zöld köntösbe bújva érvényt tudnak szerezni az akaratuknak. A hülyeség már a legkisebb falvakba is elért, már ott is vannak, akik a természet védelmére hivatkozva lehetetlenítenek el olyan embereket, akik generációk óta tökéletes harmóniában élnek a természettel.
Gyerekkoromban még aratás után felégették a tarlót, a kukoricaszárat szintén eltüzelték. Ma már nem lehet, ezért a szárakkal áttelelő kártevők ellen komoly vegyszerarzenálokat vetnek be. Mi meg megesszük. Ugye milyen zöldek lettünk?
A napelem egy forradalmi találmány, kétségtelen, pláne ha nem vesszük figyelembe, hogy a napelemek legyártása, majd későbbi megsemmisítése milyen környezetterheléssel jár. Elképedve figyelem a gombamód szaporodó napelemerdőket. Azokat a napelemerdőket, melyek a zöld energia jegyében termőterületekre, vagy akár erdők helyére épülnek. Ugye milyen zöldek vagyunk már megint? Már nem eltüzeljük a fát, csak napelemet teszünk a helyére. Nem lehetne ezeket olyan helyekre telepíteni, ami másra már nem használható? Tele van már az összes háztető? Az összes gyár, logisztikai központ teteje?
Ugyanez az csodálkozás ül ki az arcomra, mikor meglátom a hatalmas repcetáblákat. Aztán itt cseng a fülemben, mikor ezek a zöldek azt mondják, hogy az ember természetromboló tevékenysége miatt mennyien éheznek a földön. Nem lehetséges, hogy ahelyett, hogy a nagy zöld szellemiség jegyében bioetanolt termelünk a termőföldeken, inkább élelmiszert kellene? Nem, krumplit ültetni nem zöld, csak a bioetanol az.
A vidéki állattartás is eltűnőben van. Ne gondolja senki, hogy ez véletlen, hogy ez nem tervszerű, előbb az olcsó import húsokkal nyomták le az árakat, aztán olyan szabályokkal, amik eleve lehetetlenné teszik az állattartást. Már azt is bebizonyították, hogy a tehén óriási mennyiségű metánt termel élete során, ami üvegházhatást erősítő gáz, vagyis környezetszennyező. A tehén. Tetszik érteni?
Ma már a legkisebb faluban is van már pár okos, akit minden zavar. Zavar a kerti hulladék elégetése, zavar a fűnyírás zaja, zavar az állatok hangja, a trágya szaga, vagyis minden, ami a falusi élet velejárója. Nem ők igazodnak, hanem a többieket kényszerítik igazodásra, mert nekik van „pajzsuk” ők a zöldek. Nekik joguk van. Mindenhez.
Látom a tv-ben, a különböző pet palack szedő akciókat. Tudom, öregszem, kicsit biztosan maradi is vagyok, de tisztán emlékszem azokra az időkre, amikor nem kellett pet palackot gyűjteni, mert azt sem tudtuk, hogy mi az. Aztán látom, klíma csúcs, ilyen-olyan egyezmény. Szuper, de annyit nem tudunk összehozni, ha már nemzetközileg is ilyen fontos a környezetvédelem, hogy a pet palack luxus cikk legyen? Nem lehetne többször használatos kulacsokban hurcolni az innivalónkat? Nem lehetne újratölthető ballonokban hazavinni az ásványvizet? Nem egyszer láttam, hogy pet palackban árulnak ivóvizet. Nem ásványvizet, ivóvizet. Olyat, ami a csapon folyik. Normális? A szelektív hulladékgyűjtés a fontos, az a jövő. Látom a házak előtt bezsákolt flakonokat hétről hétre. Ez a megoldás? Nem lehet, hogy le sem kellene gyártani? Ja, akkor nem fogyna annyi üdítő, ami nyilván néhány gazdasági szereplőnek nem lenne olyan jó.
Legújabb okosság az alumínium doboz. Ha abban van 3 dl üdítő, az már rendben van. Mert annak a gyártása, újrahasznosítása nem igényel energiát, az környezetbarát. Kivéve ha van egy kis vörösiszap.
A másik trendi cucc a lebomló szatyor. Az a szatyor amit legyártanak, mi megvesszük, egyszer belepakolunk, majd ha szerencsénk van, nem szakad szét mire hazaérünk. Ez zöld. Megint a gyermekkorba kell visszanyúlnom, mikor 3 szatyor volt otthon, egy a kenyérnek, egy a vegyszereknek és egy az összes többinek. Érdekes módon ezek évekig kitartottak, és nem fújta a szél az úton. Ja, az nem elég zöld, meg az visszalépés lenne, az igazán zöld a lebomló egyszer használatos szatyor.
Zöld hulladék elszállítás. Na ettől zöldebb dolog már tényleg nincs, még az autó is zöld ami elviszi. A füstje ugyan nem az, de nem baj.
Nem szeretnék ebbe aktuálpolitikát keverni, de szintén figyelemreméltó a fővárosi méhlegelők megjelenése. Ha valaki esetleg nem tudná, az egyik polgármester úgy döntött, hogy bizonyos helyeken nem vágják le a füvet, és kitettek egy táblát, hogy nem gaz, hanem méhlegelő. Lehet, hogy nem vagyok teljesen pontos, de a lényegen nem változtat. Az indoklás szerint, a porzó jószágoknak egyre csökken az élettere, ezért van szükség az ilyen méhlegelőkre, mert nélkülük nincs termés, nincs élelmiszer és mi sem létezhetünk. Hm… Ez aztán zöld városvezetés! Hol laknak ezek a jószágok? Majd a buszmegállókban elhelyezett rovarhotelekben. Bizony, ha valami hiányzott a fővárosból, akkor biztosan ez volt. Na jó, a logikus gondolkodás is hiányos, arra is ki lehetne találni valamit. Szóval a méhek élettere csökken. Hogyan? Fogy a terület ahol élhetnek? Akkor a beporzandó növények is fogynak, nem? Nem a méhek életterének csökkenése a probléma, hanem, hogy azokon a területeken, ahol a rovarok a természettel szimbiózisban élhetnének, olyan vegyszerterhelésnek vannak kitéve, ami a porzó rovarok számának csökkenéséhez vezet. Ezen pedig nem segítenek a városi méhek. Akkor mégis mire valók? Hát a zöld szerepben tetszelegni, mert az most divat, közben viszont elterelődik a figyelem a valódi problémáról.
Van egy mondás, miszerint aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. De lehet. Főként ha csak leszedni szereti. Ha pedig még el is adja…
Bizony ez sem szól másról, csak a pénzről, az érdekről, a befolyásról, na meg a képmutatásról.
