Kerttervezős sorozatunkat a paprika, a paradicsom és a borsó után most a kabakosokkal folytatjuk.
Közeleg György napja (április 24.), a kabakosok vetési ideje. Az említett dátum a szabadföldi vetés ideje, és nincs kőbe vésve, viszont a népi megfigyelések alapján, ettől a naptól kezdve biztonsággal vethetjük az uborka, a dinnye, és különféle tökök magjait.
Mint minden esetben, ezeknek a magoknak az elvetését megelőzően is érdemes egy kis tervezést végeznünk.
Ha az uborkatermesztés mellett döntünk, célszerű tisztázni, hogy hogyan szeretnénk azt felhasználni. Bármelyik fajta felhasználható bármilyen módon, mégis érdemes célirányosan fajtákat választanunk.
A salátauborkák külseje rücskös vagy teljesen sima, ezért salátákhoz válasszunk ilyen külsejű uborkákat, vagy kígyóuborkát, így nem kell felhasználás előtt meghámoznunk. Fontos megjegyezni, hogy az uborka nagyon érzékeny a lisztharmatra, peronoszpórára, ezért ha tehetjük, válasszunk ellenálló fajtákat! Kinek nem ismerős az a kép, amikor a gyönyörűen megnőtt és bőségesen termő uborkáink levelei, egyik napról a másikra befehérednek, majd sárgulni kezdenek, és a növények végül elpusztulnak. Kivédhetjük ezt vegyszeres védelemmel, vagy ellenálló fajtával, ilyen többek közt a Joker F1 fajta. Kívülről szinte teljesen sima, erős növekedésű, hálóra futtatásra kiváló fajta, és a legtöbb betegséggel szemben ellenálló.
Nincs nyár (és persze tojásos nokedli) kovászos uborka nélkül. Ahány ház, annyi szokás, ki kenyérrel, ki krumplival készíti, de az igazán jó kovászos uborkához elengedhetetlen a megfelelő alapanyag, a jó uborka. Ezek az úgynevezett szőrös fajták. Ezek a salátauborkákkal szemben nem rücskösek, hanem a külsejét rengeteg kis apró, szőrszerű tüske borítja. Ilyen pl. a Perez F1 vagy a Mohikán F1 fajták. A szőröktől nem kell megijedni, a többsége a mosás alkalmával eltűnik, egy körömkefével pedig teljesen szőrmentessé varázsolhatjuk.
Savanyításra olyan uborkát válasszunk, amit eleve a konzervipar számára nemesítettek, jellemzően fürtökben terem, és semmilyen problémát nem okoz ha az apró uborkákat leszedjük, sőt, ezzel pont további termések létrejöttét segítjük elő. Ide sorolható az Adam vagy az Amúr, de a korábban már kovászolásra említett Perez és Mohikán is alkalmas a tartósításra.
Dinnyék esetében a sárga fajták kimondottan sikeresen termeszthetők a kiskertben, bátran ajánlom az Ananász fajtát. Görögdinnyéből ne számítsunk hatalmas termésekre, bár szerencsés évben akár 5 kg-os dinnyéket is nevelhetünk átlagos hobbikertész szinten, de mire ezek a dinnyéink megérnek, már jó eséllyel meg is unjuk a termelőktől vásárolt görögdinnyét. Ettől függetlenül nagyon is van helye a kertünkben, de inkább a kisebb méretű, sötétzöld héjú fajtákat válasszuk. Ezeket a dinnyéket 1-2 kg-os méretben betakarítva, a vegyes savanyúságunkat gazdagíthatjuk. Akár zölden, akár pirosan.
A tökök esetében is tudnunk kell, hogyan szeretnénk elfogyasztani. Főzelékhez válasszuk a spárgatököt, rántani a patisszont vagy a cukkinit. Sütőtököt is érdemes termeszteni a téli estékre, ebből választhatjuk a hagyományos Nagydobosi kerek fajtát, vagy a hosszúkás kanadait. Mára egyre elterjedtebb az apró méretű de annál ízletesebb japán sütőtök, a Hokkaido. Számtalan érdekes tökfajta van még, a kolbásztöktől a legkülönfélébb dísztökökig, lehetőségeinknek csak a kertünk mérete szabhat határt. Mindenesetre 1-2 tő takarmánytökkel a gyermekes családok sokat spórolhatnak a töklámpás faragásának idején.
A vetés
Bár a kabakosok április végén már szabadföldbe is vethetők, én mégis mindenkinek a palántanevelést javasolom. Elsősorban nem azért, hogy korábbra hozzuk a termést, hanem, hogy elkerülhessük a különböző kártevők vetés utáni kártételét. Talán nem ismeretlen amikor a kikelt nyövénykéink egyszer csak eltűnnek a kertben. A legtöbb problémát a lótetű vagy lótücsök okozza, friss gyökerek elrágásával. Nem árt tudnunk, hogy a lótetű ellen könnyen védekezhetünk vegyszerek nélkül is. A legegyszerűbb, ha nem üldözzük el a kertünkből a vakondot. A vakondok ugyanis nagyon szeretik ezeket a kártevőket elfogyasztani, ha vakondtúrást látunk a kertben, biztosak lehetünk benne, hogy táplálékért jött, és csak addig marad, amíg azt el nem fogyasztja.
A másik praktika, ha a palántákat a pohárral együtt ültetjük el. Ültetéskor egy nagyobb fészket készítünk, a palánta poharának pedig levágjuk az alját, és így ültetjük el. A lótetű jellemzően sekélyen közlekedik, pár centiméterrel a felszín alatt. Ha ott megtalálja a friss gyökeret akkor megrágja, ha egy poharat talál, azt kikerüli. Másik előny, hogy a kabakosok nem nagyon szeretik, ha a gyökerüket bolygatják. Viszont a pohárral együtt ültetésnek köszönhetően nem sérülnek a gyökerek a kiültetéskor.
További előnye a palántanevelésnek, hogy nem fordulhat elő az, hogy elvetjük a magokat, aztán várjuk, hogy kikeljenek, majd mire rájövünk, hogy hiányos a kelés, már késő újat vetni. Így aztán üresen kapálhatjuk a földet. Ha palántát nevelünk, vessünk több pohárba mint amennyire szükségünk van, így marad az esetleges pótlásra is. Ne felejtsük el kiültetés előtt a poharak alját levágni!
A magokat 2-3 szemenként tegyük a poharakba, majd 1-2 cm földdel takarjuk. Alapos beöntözés után, a poharakat egy fóliával vagy üveglappal letakarva, napos meleg helyen várjuk a kelést. Ha mind a három mag kikel, akkor se hagyjunk csak 2 növényt egy pohárban.
A palántákat május elején, a fagyok elmúltával kiültethetjük. Az uborkát termeszthetjük a földön is, de célszerű támrendszerről gondoskodni. Pár oszlopra kifeszített uborkaháló kellő tartást ad a növényeknek. A felfuttatott uborka szellősebb, és kevésbé érzékeny a gombás betegségekre. Ha a támrendszert kicsit megdöntjük, akkor a gravitációnak köszönhetően könnyebb dolgunk lesz a szedéssel, mert a termések a hátsó oldalon lógva könnyebben felfedezhetők a levelek között. Egy nagyobb karó mellé is ültethetünk uborkát, a palántákat helyezzük a karó köré egy kb. 1 méteres átmérőjű körbe, majd madzagon vezessük a karó teteje felé.
Jó kertészkedést kívánok!
