Március 25.-e Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. A hagyomány szerint, a gyümölcsfák oltásának napja. A gyümölcsfák oltását sokan bonyolult műveletnek tartják, pedig bárki könnyen elvégezheti minimális gyakorlás után. Ebben a bejegyzésben pár fontos szabályt, hasznos tanácsot, valamint egy olyan oltásmódot mutatunk be, ami nagyon könnyen kivitelezhető, így a kezdőknek is sikerélményt adhat. Nem célunk az összes oltási mód ismertetése, nem profi oltási tudást szeretnénk most átadni, csupán a kezdőlökést ahhoz, hogy minél többen kapjanak kedvet ehhez a szép tevékenységhez.
Miért kell egy gyümölcsfát oltani?
Azok a gyümölcsfák amiket ma ismerünk, részben a természetes szelektáció, részben hosszas kutatómunkák által jöttek létre. Ha egy gyümölcs magját elvetjük, az abból növő fa nagy valószínűséggel nem lesz a gyümölcsöt termő fával megegyező, jellemzően a fajta vad változataihoz fog inkább hasonlítani. Van ugyan pár kivétel, de ha biztosan fajtaazonos fát szeretnénk, akkor célszerű az anyafa egyik hajtásából szaporítani. Sajnos gyümölcsfák esetében a dugványozás nem szokott működni, ezért az oltás a legjobb szaporítási mód.
Mi a nemes vessző?
A nemes vessző, egy 1 éves, hajtórügyeket tartalmazó vessző, ami az anyafáról, tehát arról a fáról származik, amivel azonos termésű fát szeretnénk létrehozni. Ezt a vesszőt oltjuk az úgynevezett alanyra. A vessző lehet frissen szedett, vagy korábban megszedett, és a hűtőben tárolt vessző. Az a szerencsés, ha a rügyek még nyugalmi állapotban vannak, de többször is sikeresen oltottam frissen szedett, megduzzadt, bomló rügyű vesszőkkel is.
Mi az alany?
Az alany egy olyan gyökeres csemete, ami jellemzően nem tud értékes gyümölcsöt teremni, gyökérzete viszont hosszú időn keresztül táplálni tudja a ráoltott nemes vesszőt, ami az idő előrehaladtával bőtermő fává cseperedik. Ezek az alanyok legtöbb esetben a gyümölcsök magoncai, vagy vad fajtái. Vannak olyan speciális esetek, amikor az alany lehet egyben nemes is. Ha valaki például csak egy cseresznyefának tud helyet biztosítani, de szeretné hogy azon több fajta teremjen, az ezzel a módszerrel készíthet kombifát. Az egyik változat, hogy eleve egy olyan alanyt választ ami annyi ággal rendelkezik, amennyi fajtát szeretne beleoltani, a másik, hogy vásárol valamilyen oltványt, abból kineveli, vagy ha már eleve van rajta akkor meghagyja az alsó vázágakat, majd a következő szinten már egy másik fajtával oltja be a csemete sudarát, így ott már a második fajtát termő fa hajtásai fognak nőni. Ha valakinek nincs kéznél alany, de nagyon szeretne egy fajtát, akár termő fa ágaiba is olthat. Ez főként a kísérletezőknek ajánlott. Előnye, hogy sikeres oltás után, már a következő évben lehet termésre számítani, így megvizsgálhatjuk a termést, a fajtára jellemző növekedési erélyt, valamint egyéb tulajdonságokat. Mikor oltani kezdtem, egy előző évben csonkolt körtefa friss hajtásaiba 17 fajta körtét oltottam. Következő évben már ki tudtam választani ebből a 17 fajtából, hely melyek azok, amiket saját, önálló fa ként szeretnék szaporítani.
Alany-nemes párosítások
Fontos tudnunk, hogy nem olthatunk bármit bármire. A teljesség igénye nélkül, a leggyakoribb párosításokat fogom most leírni.
Meggyet olthatunk bármilyen meggysarjra, magoncra, cseresznyére. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy egy sarjadzó meggy, az oltás után is sarjadzó meggy marad a föld alatt, tehát a meggysarjak megjelenésére a későbbiekben is számíthatunk.
Cseresznyét olthatunk vadcseresznyére, bármilyen cseresznye magoncra, és meggyre is. A meggyre oltás esetén viszont tudnunk kell, hogy a cseresznye legtöbb esetben túlnövi a meggyet, idővel az alsó meggy törzs vékonyabb lesz, mint a fölötte lévő nemes cseresznye. A fa leginkább egy fejre állított borosüvegre fog hasonlítani. A cseresznyét ezért amennyiben meggy alanyra oltják, közvetlenül a gyökérnyakba szokták szemezni.
Szilvát más szilvákba, esetleg kökénybe olthatunk, de utóbbi esetben a kökény jelentősen visszatartja a fejlődést, erősen törpésítő hatása lesz a szilvafára.
Kajszit olthatunk kajszi magoncokba, szilvába. Szilvák közül a Mirabolán (fosóka vagy paradicsom szilva) egy közkedvelt alany, mind szilvák, mind kajszik számára. A legtöbb faiskolai szilvának és kajszinak is a Mirabolán valamelyik szelektált fajtája az alanya.
A körte és az alma bár rokon növények, leginkább csak a gyermekmondókákban párosíthatók. Almát alma magoncokba olthatunk, illetve sok szelektált alma alany kapható már, művelési módnak megfelelően kikísérletezve. Ez igaz egyébként a többi gyümölcstermőre is, de ezekbe a mélységekbe most nem merülnék bele.
A körtéket vadkörtékbe, egyes fajtákat birsbe is olthatjuk. A birs alany, a szilvák esetében a kökényhez hasonlóan, törpésítő hatással bír. A birsbe egyébként olthatunk naspolyát is.
Őszibarack alanyai lehetnek az őszibarack magoncok, amiket mi is elvethetünk, könnyen kikelnek a magok, valamint a szilvák, és egyes területeken a mandula is. Az őszibarack kora tavaszi oltása viszont kis százalékban vezet eredményre, azt majd valamivel később, egy másik módszerrel szaporítjuk.
Hogyan lássunk hozzá az oltáshoz?
Szükségünk lesz egy éles késre. A legegyszerűbb egy tapétavágó kés, új pengével. Ne felejtsük el használat előtt, a pengéről eltávolítani az olajat. Én alkoholos ronggyal szoktam áttörölni, majd egy papírzsebkendővel teljesen szárazra törlöm. Szükségünk lesz még egy tekercs szigetelőszalagra, és egy metszőollóra. Nem kell rafia a kötözéshez, sem semmilyen speciális anyag, a szigetelőszalag tökéletesen megfelel, és bárki számára könnyen elérhető.
Keressünk a nemes fán, egy kb. ceruza vastagságú vesszőt, amin életképes, lehetőleg nyugalmi állapotú hajtórügyek vannak.
Az a legjobb, ha az alany ugyanolyan vastag, mint a nemes vessző, de ha vastagabb, akkor is megpróbálkozhatunk vele, de 1-2 cm-től vastagabb alanyt már ne oltsunk ezzel a módszerrel.
Iskolából tudhatjuk, a legegyszerűbb gép az ék. A számtalan oltási mód esetében is elmondhatjuk, hogy a legegyszerűbb oltási mód, az ékoltás.
Az alanyt elvágjuk, majd középen behasítjuk. A tapétavágó kést tegyük a metszési felület közepére, majd a metszőollóval kocogtassuk, amíg 3-4 cm hosszan be nem hasítottuk. Ezzel elkerülhetjük, hogy a kés megugorjon, túl hosszan hasítsa be az alanyt, és esetleg a kezünkben álljon meg.
A nemes vesszőt két oldalról faragjuk meg, ék alakúra. Azt szokás mondani, hogy egy oldalt egyetlen vágással kell kialakítani, de ez nagy gyakorlatot igényel. Fontosabb, hogy a vágási felület tökéletesen illeszkedjen majd az alany hasítékába. Nagyon fontos tehát, hogy az ék alakúra faragott nemes vágási felülete vagy tökéletesen egyenes legyen, vagy enyhén domború, de semmi esetre sem homorú. A vágási felület 3-4 cm hosszú legyen. Az így elkészült nemest beletoljuk az alany hasítékába. Ha az alany és a nemes azonos vastagságú, egyszerű dolgunk van. Ha viszont az alany vastagabb, akkor figyeljünk oda, hogy az egyik oldalon tökéletesen passzoljon. Ezt követően a szigetelőszalaggal jó szorosan, a szalag folyamatos feszítésével, betekerjük az oltás helyét. A nemes vesszőt 2 rügyre hagyjuk, vagyis közvetlenül a 3. rügy alatt elvágjuk. A tetejét betekerjük egy darabka szigetelőszalaggal, vagy akár olvasztott gyertyaviasszal is bekenhetjük, a lényeg, hogy gátoljuk a vessző kiszáradását.
Ha mindezzel megvagyunk, nincs más dolgunk mint várni. Ne legyünk türelmetlenek, ne piszkáljuk az oltást! Akkor se, ha egy hónappal később sem indulnak el a nemes vessző hajtásai! Július végéig csak ránézni szabad az oltásokra! A nyár második felére, a nemes vessző rügyeiből szép kis hajtások fejlődnek. A szigetelőszalagos tekerést ilyenkor sem vesszük le, egyszerűen csak hosszára megvágjuk a tapétavágó kés hegyével, és hagyjuk, hogy a természet ledolgozza róla.
Ez a legdurvább, de egyben a legkönnyebben elsajátítható oltási mód. Ezt bárki kipróbálhatja, ha más nem áll rendelkezésére, akár egy termő fa hajtását is elvághatja, és visszaolthatja ugyanoda gyakorlásképpen. Ha valaki egyszer kipróbálja, és megtapasztalja az oltás szépségét, sikerét, garantált elfoglaltsága lesz a következő években!
Az alábbi videóban jól láthatók a fogások. Az úriember viszont speciális szalagot használ, mi a szigetelőszalaggal ne tekerjük be a teljes vesszőt, csak az oltási felületet, és a vessző végét. A rügyek maradjanak szabadon!
Ha bárkinek bármilyen kérdése van, az írja meg egy hozzászólásban, szívesen válaszolok!
Mindenkinek sok sikert kívánok az első oltásához!
