Sok mindent láttam és hallottam már, de vannak dolgok amik egészen felfoghatatlanok. Azt is sokszor írtam már, hogy mennyire rossz dolog a politikai megosztottság, illetve nem is annyira az, mert hát „minden ember szabadon lehet hülye”, inkább az, ahogy ez a megosztottság rányomja a bélyegét a mindennapjainkra. Szinte már nincs is olyan kérdés, amit ne valamilyen politikai elfogultság alapján szemlélnénk. Mondhatnánk, hogy ilyen a világ, az ember tájékozódjon, olvasson minden oldalról érkező híreket, gondolkodjon rajtuk, aztán hozza meg a megfelelő ítéletet. Mondhatnánk, hogy nem olyan nagy baj ez, mikor arról beszélünk, hogy a német, vagy a koreai, netán az amerikai vagy az orosz befektető a jobb. Mert ugye nekünk, átlag embereknek teljesen mindegy, hogy végül honnan jön a pénz, csak jöjjön. Persze még ebben az esetben is jóval árnyaltabb a kép, de az egyszerűség kedvéért, most tekintsük úgy, hogy ezek nem olyan kérdések, amik gyökeresen változtatják meg az életünket.
Járvány van. Van aki szerint nincs. Beszélhetnék most arról, hogy ki szerint van, ki szerint nincs, ki szerint veszélyes és ki szerint csak egy átlagos náthával egyenértékű a koronavírus. Sajnos ezen már túl vagyok. Számomra már nem kérdéses az, hogy van, és az sem, hogy veszélyes. A közvetlen környezetemben is többen kapták már el, többségében könnyedén kiheverték, de sajnos több olyan eset is volt, amikor hetekig tartó láz kíséretében zajlott le, mondhatni „szerencsésen” a fertőzés. Életerős embereknél! Nem tudom, ki mennyire fogékony mondjuk egy influenzára, de aki már átélt egy 2-3 napig tartó, visszatérő lázzal járó influenza fertőzést, az képzelje el, hogy az ebben a legrosszabb napja tartott ezeknél a barátaimnál 2-3 hétig folyamatosan. Sajnos olyanokról is tudok, akik belehaltak a fertőzésbe. Nem hallottam, ismertem őket. Hogy volt-e alapbetegségük? Lehet hogy volt. Mindenesetre az egyik elhunyt ismerősöm 10 éves fiának, aki karácsonyra ajándék helyett elveszítette az apját, ez bizonyára teljesen mindegy. Vajon nekünk van alapbetegségünk? Van aki tudja hogy van, van aki nem tudja hogy van, és van akinek nincs. Nem tudom, hogy nekem van-e. Lehet. Az hogy még nem diagnosztizálták, nem jelenti azt, hogy nincs. No de mindegy is, csak azt akartam közölni, hogy számomra már nem kérdéses, hogy a vírus létezik, és veszélyes is. Ezért ezt már nem bizonyítanám, aki még nem biztos benne, az nagyon szerencsés, és kívánom, hogy sose derüljön ki a tévedése.
Lassan egy éve van köztünk is ez a vírus. Már tavasszal végigjártuk a védekezés lehetséges módjait, ezek többnyire passzív védekezési módok, és bár duzzogva ugyan, de a többség elfogadta, hogy a bevezetett korlátozások, a maszk használata, a fertőtlenítés közös érdekünk. Persze emlékszem még, mikor még az volt az ige, hogy maszkot csak betegek hordjanak, miközben mindenki a maszkokért remegett, aztán arra is, hogy mikor kötelező lett a maszk akkor meg ellene tüntettek. Arra is emlékszem, hogy hogyan lázadtak a szülők az online oktatás ellen, de arra is, hogy hogyan követelték azt szeptemberben. Igazából nem csodálkozom, az emberi természet már csak ilyen, mindig az nem jó, ami van. Persze valahogy nem emlékszem, hogy a maszk viselése, vagy annak pont a tagadásával egyenértékű mértékben hívták volna fel a figyelmet, az immunrendszer karbantartására. Pedig már a gyerekek is tudják, hogy nem mindegy, hogy ha jön az ellenség, akkor mennyi és milyen kiképzésű-erőlétű kis katonácska vár rá a szervezetünkben. De valahogy a vitaminpótlás fontossága, az arra tett javaslatok, ötletek, nem voltak olyan hangosak. Pedig hát az immunrendszer megerősítése, még egy vírus szkeptikusnak is elfogadhatónak kellene lennie.
Aztán decemberre megérkezett az első vakcina. A jó vakcina. Az amerikai-német vakcina. De ha még ez nem lenne elég, „magyar ész” alkotta vakcina. Úgy tűnik hatásos. Létrehozták, letesztelték, kipróbálták. Aztán jött a következő. Ez is jó vakcina. Szövetséges vakcina. Most pedig nyakunkon az orosz és a kínai vakcina. Az orosz és kínai vakcinát viszont nem hozták létre, nem tesztelték, nem próbálták ki. Ja, de megtették. Akkor mi vele a baj? Hát az, hogy az orosz vakcinát az oroszok hozták létre, ők tesztelték, ők próbálták ki, a kínait meg a kínaiak. Nálunk mielőtt oltanának vele, minden vakcinát megvizsgálnak, nem amerikaiak, nem németek, nem oroszok és nem is kínaiak, és akkor engedélyezik azt, ha azt biztonságosnak ítélik meg. Így megy ez egyébként a világon mindenhol, az EU-ban is, és mivel az EU csak egy tagországok közötti szövetség, teljesen világos, hogy ugyanolyan tagországok szakemberei vizsgálódnak, mint a magyar szakemberek, vagy az orosz, vagy kínai szakemberek. Sok ember fejében még egy elmaradott Oroszország, egy elmaradott Kína él, és egy fejlett nyugat, egy idilli USA. A helyzet azonban az, hogy ez sosem volt igaz, de pláne nem igaz most. Olvasom, hogy „ami orosz, az még sosem működött”. Hmm… Ajánlom mindenki figyelmébe az internetes keresőket. Nézzenek egy kicsit szét Oroszországban, vagy Kínában. Ez a két ország, nagyon nem olyan, mint amilyennek sokak fejében él! Azt gondolom, ezt azok, akik vezető véleményformálók, netán politikusok, pontosan tudják, és azt is tudják, hogy az EU engedélyének megléte nem teszi biztonságosabbá az egyik, és kevésbé biztonságossá a másik vakcinát. Mégis verseny van.
A narancssárga sarokban ülnek azok a versenyzők, akik bármilyen vakcinára nyitottak, mindegy ki csinálta, majd mi megnézzük és ha nem találunk benne rövid idő alatt hibát, akkor mehet mindenkinek. Közben pedig lelkesen hirdetik, hogy a másik tábor oltásellenes.
A vörös sarokban ülnek azok a versenyzők, akik (ma olvastam) követelik, hogy csak olyan vakcinával lehessen oltani, amit az EU is jóváhagy.
Persze senki ne gondolja, hogy egy olyan vakcinának amivel már milliókat oltottak be, majd az ilyen EU-s vizsgálgatás valami eddig nem látott veszélyét fogja ténylegesen feltárni! Egészen egyszerűen az EU nem szívesen vásárol az oroszoktól vagy a kínaiaktól, mert azok nem gazdasági szövetségesek. A rossz hír viszont az, hogy akár szívesen vagy sem, de vásárolni fognak. A járvány iszonyatos mennyiségű pénzbe kerül, és rengeteg ember életébe, egzisztenciájába. A kár elképesztő. Persze nem olyan látványos mint egy földrengés vagy egy háború kapcsán, hiszen állnak a házak, csak épp az országoknak olyan gazdasági károkat okozott, mintha azok leomlottak volna. És még nincs vége!
Véget lehet vetni a járványnak? Igen. Ehhez viszont akár szeretnénk akár nem, kell a vakcina. Tudom, hogy sokan nem szeretnék beoltatni magukat. Tudom, és itt hallom a fülembe, „engem aztán nem, a kínaival biztos nem, az orosszal sem. Az amerikaival sem, mert belém ültetik a csipszet”. Egy nagy gondolkodó egy nagyon igaz és sok területen alkalmazható, rövid de rendkívül kifejező mondata jut ilyenkor eszembe: „Ühümm?”
No de most ki rakja azt a csipszet beléd drága lángelméjű barátom? Az amcsi, a muszka, vagy a csingcsang? Ki fog vele lehallgatni, vagy irányítani? Hogy fog működni? Wifin? Be kell majd írni a jelszót?
Aztán persze olyan is akad, aki szerint az oltás maga a betegség előidézése. Nos, azt hiszem rajtuk valóban nem segít a vakcina. Ők már túl vannak egy agyat érintő betegségen.
Gondolom most sokan felszisszennek, hogy de hát akkor sem. Tudom. Ilyenek vagyunk. Én is. Nem tudom miért, de nem akarunk oltást. Persze mindenki nagyon meglepődne, ha egyszer megmutatnák neki, hogy születése óta mennyi oltást kapott, de akkor is. Majd mi kikezeljük magunkat pálinkával, meg mézes fokhagymával. Hát nem barátaim! Aki elkapja ezt a vírust, az a szervezete állapotától, a fertőzés mértékétől, a vírus mutációjától, vagy a jószerencsétől függően fogja megélni. Bármennyire is nehezünkre esik, az oltás az egyetlen kiút. Ha valaki most azt mondaná, hogy ezt a vírust direkt ránk küldték, hogy aztán eladhassák a vakcinát, hát nekik is csak annyit tudok mondani, hogy ha így történt, akkor meg pláne a vakcina az egyetlen megoldás.
A minap gondolkodtam rajta, hogy én vajon beoltatnám-e magam. Mivel sem életkorom, sem társadalmi szerepvállalásom, sem diagnosztizált betegségem nem indokolja, valószínű az utolsók közt leszek akik megkaphatják. Szóval bátran mondhatok bármit, mert „majd meggondolom magam”. Nem nagyon szeretek ilyen kiskapukat hagyni, pláne ha magamnak szeretném a választ megadni, így aztán átfogalmaztam a kérdést. Ha most azt mondanák, hogy itt a vakcina, beadják, csak most, és számomra véget ért a járvány, vagy ha nem kérem, akkor majd valamikor 1-2 éven belül, és közben megbetegedhetek, kieshetek a munkából akár 1-2 hónapra is, elveszíthetem a megélhetésemet, megfertőzhetem a családomat, vagy akár meg is halhatok, akkor azt hiszem 1 másodpercig sem gondolkodnék.
Hogy milyen vakcinával? Olyannal, amit annak az országnak a szakemberei hagynak jóvá, amelyik országnak a szakemberei az első oltás létrehozásában is részt vettek. Olyan országnak a szakemberei, amelyik Szent-Györgyi Albertet, Selye Jánost, Szentágothai Jánost, Semmelweis Ignácot, Antalóczy Zoltánt, Korányi Frigyest, Balassa János, vagy éppen Heim Pált adta az emberiségnek. Ne becsüljük le magunkat, ne becsüljük le a szakembereinket! Nem hiszem, hogy van bármilyen okunk jobban vagy kevésbé bízni bármelyik ország vakcinájában, ha a mi kiváló szakembereink azt nem támasszák alá.
A vírus az egész világot érinti. Az orosz és a kínai vakcinát csak idő kérdése és az EU is kénytelen lesz elfogadni. Én nem mondom, hogy mindenki oltassa be ezekkel magát, aki nem szeretné ne tegye, de ne is lázítson ellene. Pláne politikai haszonszerzés miatt.
Háború zajlik ember és vírus között. Ha valaki egy háborúban arra buzdítja az embereket, hogy védekezés nélkül adják fel, az bizony a legenyhébb mércével mérve is áruló.
