Nem túl régi történet, szűkebb pátriámban esett meg, híre ment, mert azért ilyen nem túl sűrűn fordul elő.
Én a kertvárosban lakom, szinte kizárólag családi házak, udvarral, kerttel, melyik mekkorával, van kisebb is, nagyobb is, és még megtalálható – szinte csak mutatóba a régi világ nagyvárosban letűnt tevékenységei, a tüzelőárusítás, a kis tételben való építőanyag árusítás. És persze a „határban”, azaz a nem túl sok beépítetlen területen az igazi, „régi típusú gazdálkodás”, a juhok, és a szarvasmarhák tartása. Van még frissen fejt tehéntej, bár a tej döntő részét a nagy felvásárlóknak adják el, de a házakhoz is eljut belőle.
És természetesen a házak őrzésére, a kertekre való vigyázásra, és különösen a tanya szerűségen lévő jószágok és javak őrzésére a kutyák. Vannak olyan kutyák, amelyek jelző és házi kedvenc funkciót töltenek be, és vannak házőrző, és a jószágot védő kutyák is.
Ez utóbbiak közül a legjelentősebb, és a legkomolyabb a kuvasz. Komondort háznál nem tartanak, de a kuvasz elég gyakori. A kuvasz, amelyikről legendákat lehet mesélni – ezt most nem teszem – legyen elég annyi, hogy legalább 1000 éve van velünk, mármint a magyarokkal, és a magyarok elődeivel, de meglehet korábban is velünk volt a nagy vándorlás alatt. Valódi nemzeti örökség, amellyel azért sokszor elég méltatlanul bánnak.
Nem úgy, a fuvaros, és az utódai. A történetet kicsit régebbről kell kezdenem, úgy 40 évvel ezelőttről, de nem fog a múlt nagyon sokáig tartani. A 70-es évek közepén, egészen a 80-as évek végéig élt H. aki tüzelőanyagot, építőanyagot, árult, és házhoz fuvarozott. Fát, szenet, oltott meszet, homokot, cementet, faanyagot, ami kellett. Volt négy lova, két gumikerekes lovaskocsija, és ha házhoz kellett szállítani, hát az emberei rakodták, és vitték. De helyben, az udvarán lévő melléképületben is lehetett vásárolni, ha valaki kis tételben vett, és hazahúzta a saját kiskocsiján. Én így vásároltam nála. Az udvari melléképület ajtaja nyitva volt, onnan hozta ki, ami kellett, ott volt egy asztal, az asztalon egy vaskazetta, abba rakta a pénzt, és abból adott vissza, az volt a kassza. Bárhova is ment – anyagért, bármiért – akár az udvaron, akár bement a házba, a kassza nyitva ott volt az asztalon, és benne volt a pénz. Néha nem is kevés. Soha senki nem próbálta elvenni, vagy elvinni. Nem is tudta volna, mert a kasszától kb. öt méterre feküdt Ali. Ali egy akkor kb. 8 éves kuvasz volt – ki tudja miért volt a neve Ali, én nem – ahogy saccoltam kb. 75 centis marmagassággal, és volt vagy 70 kiló. Persze ezt csak ránézésre mondom, de nem sokat tévedhetek. Ha H. nem volt ott a kasszánál, és bárki – hangsúlyozom, bárki – egy képzeletbeli vonalon belül megközelítette a kasszát, Ali valami egészen mélyről jövő, szinte a gyomorból feltörő morgást engedett meg, és esetenként még fel is ült. Ha valaki nem vette a lapot, Ali ugatott egyet, és felhúzta az ínyét, megmutatva a fogait. Ennyi elegendő volt ahhoz, hogy soha, senki – de valóban soha senki – a kasszához nem közelített, ha H. nem volt az asztalnál. Ha ott volt, Ali fél szemmel időnként odapillantva szundikált, néha lustán legyintve egyet a farkával. Aztán H. beteg lett, és elvitte magával a vég. Nem tudni mi volt a baj, és azt sem tudom, Ali még meddig élt. Azt tudom, hogy H. fia tovább vitte és viszi amit az apja csinált. Működik a tüzelő, és építőanyag eladás, kis tételben persze, de működik. Van két ló is, meg a kocsi is. Igaz, a fia – nevezzük csak Gazdának – alapvetően, és döntően juhok és szarvasmarhák tartásából él, és az ideje nagy részét a határban, az állatfarmon tölti. Sok esetben az egész család, mert a tehenekkel, juhokkal sok a munka, reggeltől, késő estig. A Gazda hű maradt az apja kutyafajtáihoz is, van 7 kuvasza. Négy kinn a határban, őrzik a juhokat, a teheneket, és a kinti házat, 3 pedig benn az udvaron, ahol laknak, és ahol a kis „Tüzép” van. Nem egyszer megesik, hogy a Gazda csak azért jön haza, hogy enni adjon a kuvaszoknak, aztán megy vissza a marhákhoz. Az is megesik, hogy a család kinn marad, ő pedig benn tölti reggelig az éjszakát. Ilyenkor a 3 kuvaszból 2 a régi – ma már üres – rozzant tyúkólban alszik, egy marad kinn az udvaron szolgálatban. Valamelyik ilyen alkalommal a Gazda este TV nézés közben elszopogatott egy üveg vörösbort, aztán még egyet. Azért a két üveg vörösbortól becsületesen elaludt, úgy ahogy kell. No, egy ilyen éjszakán két fickó úgy gondolta, hogy ők bizony bemennek, és megpróbálnak a házba is bejutni. Valamilyen szinten ismerhették a környéket is, és azt is tudták, hogy kutya is van, mert sok készpénzt remélhettek, és hoztak magukkal sprayt, a kutyát lefújni, és husángot is a biztonság kedvéért. (Mint kiderült, elég sok volt a rovásukon a környéken, főképp öreg emberekhez való besurranó tolvajlás szintjén, de betörni is próbáltak már.) Az egyik megpróbálta az udvaron lévő, és rájuk ugató kuvaszt lefújni, de a kuvasz hátraugrott, és a kaputól kb. 4 méterre ugatta őket, elég vadul. Ezt a szomszédtól lehetett tudni, aki azért a kuvasz vad ugatására felébredt. A fickók aztán, hogy nem jött össze a kutya lefújása, hát beugrottak a vaskapu tetején, hogy tovább folytassák a kuvasz kiiktatását, egyfelől a spray-al, másfelől a husánggal. Az udvaron lévő kuvasz azonnal támadott, de ez az egyik dolog volt. A másik az volt, hogy a tyúkólban lévő két kuvasz kidöntötte a tyúkól oldalát, kirobbant az összedőlő tyúkól alól, és a behatolókra vetette magát. Minden ugatás, vagy hang, de legfőképp habozás nélkül. Később az eseményeket vizsgáló rendőrök szerint a fickók megpróbálták lefújni és a husánggal ütni a kuvaszokat, de semmi esélyük nem volt. A kuvaszok kitértek, mögéjük kerültek, és hátulról combmagasságban, és oldalról vese magasságban marták, szaggatták őket. Az ól összedőlése nagy robajt csinált, nagyon nagyot, úgyhogy a szomszéd, akit már akkora felvert az első kuvasz ugatása, felkapta a kisbaltát, és a mobiltelefonját, és kiszaladt, hogy megnézze mi is történik. Hát meglátta. Abban a pillanatban a mobilján telefonált először a mentőknek, aztán a rendőrségnek, majd amikor azoknak szólt, mint a bolond, elkezdte püfölni a Gazda utcai ablakán a rolót két ököllel, ami belefér. A mentők gyorsan jöttek, ők értek oda elsőnek. Szerencsére a mentőkkel egy időben a Gazda is kiért az udvarra, hála a szomszéd irgalmatlan dörömbölésének, mert hát ő ugye a két liter vörösbor miatt elég mélyen aludt, az előtte lévő hajcihőből semmit nem hallott. A mentők, és a Gazda azt látták, hogy két csupa vér ember fekszik a földön, és három kuvasz három különböző helyről nézi őket, ülve, az ínyüket felhúzva, és gyomorból morogva. A mentők megtorpantak, hirtelen tanácstalanul megálltak, fogalmuk sem volt, hogy most mit tegyenek. A Gazda eszmélt először, és a három kuvaszt megnyugtatva elvitte őket az építőanyagos házba, rájuk zárta az ajtót, és kinyitotta a kaput. Így a mentők be tudtak menni, a sérülteket részben ellátni, részben menteni. Közben megjöttek a rendőrök is, de az elkövetőkkel nem tudtak beszélni, mert azok részben a sokktól, részben a sérülésektől eszméletlenek voltak. Az egyik behatolót az egyik kuvasz oldalról úgy marta meg, hogy a foga a vesét is elérte, az is sérült. A sérülteket a mentők amint tudták egy rendőrkocsi kíséretében elvitték, a másik rendőrkocsi ott maradt, és a helyszínelést, meg a szomszéd, és a Gazda meghallgatását végezték el. A Gazdától valójában semmi mást nem kértek, csak a kuvaszok papírjait. Kihozta a házból, lefotózták, ellenőrizték, megvolt minden.
Mikor befejezték, és indulni akartak, a Gazda – akit azért kicsit megviselt a dolog – odament a rendőrkocsihoz, és a beszálló helyszínelő tisztet megkérdezte, hogy most mi lesz a kutyákkal?
A tiszt szinte csodálkozva válaszolt:
- Mi lenne? Chipjük van, az oltásaik, és minden papírjuk teljesen rendben van. Amikor elmegyünk, engedje ki őket. Megszolgálták az ennivalót, meg a gondoskodást, ez a dolguk. Ők csak azt tették, ami a feladatuk. lehet tanulni tőlük! No, Isten áldja, az adminisztrációt még majd folytatjuk.
