Bár még a korábban vállalt 30 napos politikai és egyéb híroldalakról való önkéntes száműzetésemet töltöm, már ízlelgetem a 2021-es évet, ne zúduljon minden egyszerre a nyakamba. Böngészgetek a világhálón (érdekes, hogy miért nem ezt a szót használjuk internet helyett), és Vona Gábor egy bejegyzésébe botlok. Facebook oldalán a következőt írja:
„A Fidesz-kormány egy aljas, gátlástalan és képmutató csapat. Ez tény. Azonban! Tudom, hogy én leszek “az áruló, fideszbérenc, meg összefogást szétverő”, de azért ez igazi mélypont. Most tényleg a feszület meg Jézus a legnagyobb probléma a NER-rel? Annyi mindent lehetett volna még róluk mutatni! Miért pont ezt kellett? Ez a Jobbik problémája? Szégyellem magam, és örülök, hogy nem vagyok most köztetek. Ez gyalázat. Balról előzzük a DK-t…”
Szinte kedvem támadt, hogy virtuálisan keblemre öleljem Gábort, mert úgy mutatkozik, az elveit sikerült a politikai kapcsolatok érdekei fölé helyeznie, ez pedig számomra egy nagyon fontos és jó tulajdonság. Aztán kilépve a gyorsan (rosszul) értelmezésből, hátradőltem, elolvastam újra, majd megnéztem mi váltotta ki ezt a reakciót, és kicsit gondolkodni kezdtem, újraértelmeztem a bejegyzést.
A kiindulási pont, a Jobbik Facebook oldalán közzétett „adj címet a képnek” sorozat egy eleme volt. A képet 2 részre osztották, egyik oldalra Trump szavazókat, másik oldalra Fidesz szavazókat tettek, és hogy a párhuzamot tovább erősítsék, mindkét társaságról olyan képet tettek ki, amelyiken a kezükben egy feszület volt látható. Kevés dolgot csinál jól a Jobbik, ezt most mesterien kitalálták, ők ugyanis nem fűztek a képhez semmit, hagyták, hogy a kommentelők írjanak helyettük. Feltételezhetően, a múlt heti amerikai események kapcsán próbáltak párhuzamot vonni Trump és Orbán szavazói közt. Azonos szimpatizánsok, azonos vezetőket is választanak, és ha Trump = Orbán, Trump pedig megbukott, akkor Orbán is meg fog.
Ez volt az a poszt, ami „kiverte a biztosítékot” Vonánál, egyébként nagyon helyesen, mert a vallás, a vallásosság nem lehet kirekesztés, vagy hátrányos megkülönböztetés tárgya. Ismerünk a történelemből olyan időszakot, amikor ez nem volt ennyire kézenfekvő, és sajnos az eredményeit is, az ilyen gondolkodásmódnak. Egy valami viszont nyugtalanított:
Nem hiszek a nagy változásokban. A fejlődésben, az emberi szellem fejlődésében, a tanulásban viszont igen, de ennek látható fokozatossággal kell végbemenni. Mikor valaki hirtelen „megvilágosodik”, az bizony legtöbbször csak kalapot cserél. De térjünk vissza Gáborhoz! Merthogy Gábornak, a posztjából ítélve nem azzal volt a problémája, hogy a korábbi pártja a keresztet, mint egy vallás jelképét, politikai haszonszerzés, vagy más lejáratása érdekében, összemossa egy amerikai randalírozó csoporttal, hogy aztán a keresztet mint vallási hovatartozásukat kifejező jelképként használó embereket is összemoshasson velük. Gábornak a bejegyzése szerint az volt a probléma, hogy nem találtak ettől nagyobb problémát a NER-rel!
Ilyenkor aztán eszembe jut a 10 évvel ezelőtti, vérben forgó szemű vezető, aki egy ilyen kép miatt még barikádokat épített volna a párt székháza köré, és megkérdezem csendben, magamban, Gábor! Ott vagy még valahol? Félreértés ne essék, nekem tetszik a mosolygós, felvilágosult, mindenre választ kereső fiatalember, még ha közben egy ősz tincset is növesztett, és hiszem hogy a jelenlegi létezési forma számára is értékesebb, de bajban vagyok, mikor azt kell magamnak megválaszolni, hogy mennyire lehet őszinte egy ekkora fordulat.
A Jobbikon egy percet sem csodálkozom. Szokás mondani, hogy az őrültet csak egy hajszál választja el a zsenitől. Így van ez a szélsőségekkel is. Ha az ember szélsőséges, akkor az, hogy éppen jobboldali vagy baloldali, csak az aktuális környezetén múlik. A Jobbik vezetése úgy döntött, a másik oldalon keres barátokat, így aztán semmi meglepő nincs abban, ha az egykor radikális nemzeti keresztény pártból, egy radikális baloldali liberális párt lesz. Szükséges az életben maradásukhoz. Legalábbis ezt gondolják, pedig nagy tétben mernék fogadni, hogy a vesztükbe rohannak.
No de Gábor? Neki, mint a radikálisból elfogadóvá vált, a szellemi fejlődés szabályainak akár még meg is felelő, független, pártokon kívüli, ideológiai háttérnyomástól mentes véleményformálónak, aki a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének egykori elnöke, szóval neki annyi a problémája a képpel, hogy nem találtak jobbat? Hogy nem találtak olyat amivel nagyobbat lehet ütni az ellenfélen?
Sokszor mondom, hogy nincs jobboldali, baloldali vagy liberális. Jó ember van, meg rossz. A jó minden ideológiából az értéket gyűjti, a rossz pedig az értéktelent. Az említett kép megalkotója vagy végtelenül buta, vagy az értéktelent gyűjtők táborába tartozik. Ezt sem szépíteni, sem magyarázni nem szükséges. Gábor pedig a sajátjait lőtte lábon, de vaktölténnyel.
Sok visszatérő elem van az életemben, sok mélyen beégett gondolat, tapasztalás. A fenti kérdésre azt hittem megtaláltam a választ, de a gondolkodás egy olyan sport, amit végtelenített pályán játszunk. A válaszok helyett pedig rendszerint újabb kérdésekhez jutunk. Lehet, hogy ez az egész egy színjáték? Lehet, hogy Vona célja nem a Jobbikra való rápirítás volt? Lehet, hogy ez is csak a koncepció egy eleme? Lehet, hogy a Jobbik és Vona is pontosan tudják, hogy a magukat jobboldalinak valló szavazóknál már eljátszottak minden lapot? Lehet, hogy már a választási alkukhoz, a DK táborában keresik a támogatókat? Lehet, hogy Vona csak a reklámban segít? Lehet, hogy már több embert tudnak maguk mellé állítani, ha nem tagadják, hanem bizonyítani próbálják az új identitást?
Kérdés kérdés hátán, a választ pedig talán sosem tudjuk meg. Amit viszont biztosan láthatunk, persze csak ha akarjuk is látni, hogy az ideológiák csak eszközök, mint valami ruhák a fogason, aki pedig kellő mértékben gátlástalan, az épp azt veszi fel, amelyik nagyobb hasznot hoz a számára. Aztán ezt a rongyot erőltetik a híveikre is. Legyen az vörös, barna, kockás vagy szivárvány színű ing, pufajka, bőrkabát vagy hetyke mellény, ezek mind csak rongyok egy fogason. Rongyok, amik eltakarják az embert.
