Minden jel arra mutat, hogy meg vagyunk mentve. Vagy mégsem?
„A kormányzás alapelvei hat pontban” címmel tartottak online sajtótájékoztatót az ellenzéki pártok vezetői.
Az alapelvek:
- önmagával békében élő nemzetet,
- demokratikus jogállamot,
- jövőbe tekintő kormányzást,
- gondoskodó társadalmat,
- szolidáris, igazságos Magyarországot,
- és hazafias kormányt, európai Magyarországot szeretnének.
Ez természetesen így rendben is lenne. Mindenkinek az az érdeke, hogy a kormánynak olyan kihívója legyen, aki ezeket az elveket magáénak érzi. Kormánypárti szavazók szerint, ellenzékre sincs szükség, hiszen egy jó kormánynak minek is kellene. Nagy butaság ez, mert ha valakinek érdeke, hogy egy jó ellenzék legyen, akkor az pont a kormánnyal szimpatizáló szavazó.
Gondoljuk csak végig, hogy ha valaki elégedetlen az éppen regnáló kormánnyal, az azt gondolja, hogy a kormány rossz, le kell váltani. Ez a cél. Nem igazán fontos, hogy kire, csak legyen kormányváltás, hiszen a rossztól csak jobb lehet. Nincs különösebb elvárás.
Egy kormánypárti szavazónak már sokkal nagyobb a tét (látszólag), mert neki bizony olyan ellenzékre van szüksége, amelyikről azt gondolhatja, hogy egy kormányváltás után legalább olyan jó lesz, mint a kormány. Miért csak látszólag? Mert a valóság az, hogy a jó ellenzék, minden választó számára fontos. Teljesen mindegy, hogy melyik táborhoz tartozik valaki, akkor is annak kell a legfontosabbnak lennie, hogy az ellenzék, az új, az alternatíva, a lehetőség, semmiképp ne legyen rosszabb, mint az aktuális kormány. Egyrészt mert egy esetleges kormányváltás után nem mindegy ki vezeti az országot, másrészt ha nincs jó ellenzék, az aktuális kormány csak magának állíthat mércét, nincs meg az ellenzék által teremtett versenyhelyzetben az egyre növekvő megugrandó akadály, nincs ösztönzés.
Mondhatnánk, hogy hátra lehet dőlni, mert ez az ellenzék megvan, összefogott, és megállapodtak az alapelvekben, olyan alapelvekben, ami mindenki számára elfogadható. A kérdés viszont az, hogy mennyire hiteles egy ilyen kinyilatkoztatás. Nos, annyira, amennyire a kinyilatkoztatók hitelesek. Nézzük hát meg, kik is ők!
MSZP
Sokat nem kell róla beszélni, az egykori MSZMP utódpártja, magát baloldalinak tartja, te ha pl. a Munkáspárttal hasonlítjuk össze, akkor inkább balliberális pártnak nevezhetnénk. Egykor a legnagyobb ellenzéki párt volt, 94-ben és 2002-ben is ők váltottak, majd 2006-ban újra kormányt alakíthattak. Nagy szavazóbázissal, infrastruktúrával, értelmiségi háttérrel rendelkeztek, egészen addig, amíg Gyurcsány közbe nem szólt. A 2002-es választást hatalmas ígéretekkel „Jóléti rendszerváltás” sikerült megnyerniük, majd kormányt alakítani az SZDSZ-szel. Ezeknek az ígéreteknek egy részét el is kezdték betartani, fedezet nélkül. Aztán mikor borult a bili, hogy nincs több pénz, akkor egy „tökösebb” miniszterelnök kellett, Gyurcsány személyében. A maga nemében szenzációs miniszterelnök volt, hiszen évekig tudták szemrebbenés nélkül hazudni, hogy minden rendben, miközben a kassza nem csak kiürült, de már meg sem volt, még a helye sem. Az MSZP-ről sok rosszat el lehet mondani, de Gyurcsány nélkül nem lettek volna erre képesek. Aztán Gyurcsány lemondott, megsértődött, majd vitte a tagság egy részét, aki odáig volt meg vissza, hogy végre valaki tud beszélni azon az oldalon is. Bajnai lett az új miniszterelnök, jelentős liberális támogatottsággal, és létrejött a DK.
DK
Az MSZP történetéből az látszik, hogy a DK spontán jött létre, pedig alaposan el volt tervezve. A baloldali szavazók 2 részre osztódtak, akik elfogadják, sőt támogatják Gyurcsányt, és egy másikra, akik inkább elhatárolódnának tőle. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy ha egyetlen párt marad, akkor önmagukat semmisítik meg. Az osztódás mondhatni az életben maradást jelentette. A 2010-es választások elvesztése borítékolható volt. 2014-re az elsődleges feladat olyan formációk létrehozása volt, amelyek össze tudják szedni a szétszaladt szavazóbázist. Az egyik legígéretesebb próbálkozás a Lehet Más a Politika volt.
LMP
2009-ben alakult, alapítónyilatkozata alapján liberális párt. Pályázott a megszűnő SZDSZ szavazóira, ebben a választási eredmények is igazolták a pártot, de próbálták az arany középutat járni, és a tagságot is úgy próbálták összeállítani, hogy a párt valóban középen maradjon, ez azonban egyrészt országos szinten kevésnek bizonyult, másrészt kevés Schiffer Andráshoz hasonló kvalitású embert tartozott közéjük. A 2009-es EP választásra összeálltak a Humanista Párttal, és Szabó Tímea vezette a közös listát. 2,6%-os eredményükkel megelőzték az SZDSZ-t, de érezhető volt, hogy 2010-ben egy ilyen eredmény lehet, hogy középen tartja a pártot, de a parlamenten kívül. A párton belül megnőtt a feszültség, majd még a 2010-es választások előtt, a Humanista Párt elhagyta a szövetséget. A Humanista Párt elnöke szerint, nem kritizálták elég erősen a kormányt.
A 2010-es választás, az eredményt tekintve őt igazolta. 2011-ben el is érkezett az újabb szakadás, és a Milla csoport és a Bajnai Gordon, korábbi miniszterelnök vezette Haza és Haladás Egyesület, valamint a Magyar Szolidaritás Mozgalom szövetségeként jött létre aztán az Együtt 2014. Bajnai Gordon 2014-ben együttműködésre hívta az LMP-t. Schiffer nem szeretett volna együttműködni, érthetően, hiszen ő azon kevesek közé tartozott, akik valóban komolyan gondolták a középen állást. 2013-ban a párt kongresszusa megerősítette azt a döntést, hogy nem lépnek szövetségre az Együtt 2014-gyel. Karácsony Gergely még aznap bejelentette, hogy kilép, aztán követte őt Jávor Benedek is, és létrejött a Párbeszéd. A belső feszültség ugyan csökkent a kilépők távozásával, de 2016-ban Schiffer átadta a stafétát és Hadházy Ákos, valamint Szél Bernadett lett a 2 társelnök (azóta már ők sem tagjai a pártnak).
Párbeszéd
Az LMP-ből kilépők által létrehozott pártnak, már nem okozott problémát a Bajnai nevével fémjelzett Együtt 2014-gyel való összefogás, de a választási sikert ez sem hozta el. 2017-ben, az MSZP-ben sikerült új partnert találni, és Karácsony Gergely közös miniszerelnök-jelölt lett. A 2018-as választások után, a szövetségnek köszönhetően sikerült frakciót alakítaniuk, tehát számukra ez az összefogás valóban életmentő volt.
Jobbik
A Jobbik Magyarországért Mozgalom elődje, az 1999-ben alakult, főként egyetemistákat tömörítő Jobboldali Ifjúsági Közösség. 2003-ban alakultak párttá, céljuk a „rendszerváltás befejezése” volt. Már ebből is látható, hogy bármiféle szövetség elképzelhetetlen lett volna a rendszerváltásból visszamaradt pártokkal. Magát értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális nemzeti és keresztény pártként határozta meg. A Gyurcsány és Bajnai kormányok idején élesen bírálta a baloldalt, a 2006-os tüntetések során, a szimpatizánsaik a rendőri túlkapások első számú elszenvedői voltak, és később gyakran hangzott el a „Gyurcsány Ferenc legyen fegyenc” mondat is. A Jobbikhoz kapcsolódik a Magyar Gárda is, összességében kijelenthető, hogy a Jobbik egy nemzeti radikális párt volt, egészen 2015-ig. A „G-nap” következményeként óriási anyagi lehetőségekhez jutva, reális céllá vált a választások megnyerése. Ehhez viszont markánsan szembe kellett fordulni a Fidesszel, ami a párt középre, majd balra tolódását eredményezte, szembe fordulva korábbi nézeteikkel. A 2018-as választás elveszítését Vona Gábor személyes kudarcként megélve, és korábbi ígéretét megtartva lemondott a párt vezetéséről. Innentől indultak el a lejtőn, és már egyre kevesebb problémájuk volt a baloldali vagy liberális pártokkal, aminek következtében sorra léptek ki, vagy zárták ki a tagokat. Mára már csak Jakab Pétertől hangos a párt, a 10-évvel ezelőtti arcok gyakorlatilag eltűntek a pártból.
Momentum
2017-ben alakult, és már az első komolyabb akciójuk valami ellen történt, sikeresen akadályozták meg az olimpia megrendezését, illetve a rendezés megpályázását. Látszólag egy fiatalos párt, de azért a vezető politikusaik jócskán a 30-as éveiket tapossák már. Ami mégis a fiatalosságot sugallja az öltözködésükön és a kommunikációjukon kívül, az a tapasztalatlanságuk. Időről időre keverednek ellentmondásba önmagukkal, és olyan is előfordul, hogy sikerül összekeverni a napelemet az atomerőművel. Kétségtelenül ígéretes párt, de sok év áll még előttük.
Ez lenne tehát a kínálat, ez lenne az összefogás. Most akkor gondoljuk csak végig, hogy ezek a pártok mennyre tudják hitelesen képviselni a fent elfogadott alapelveket. Igen, szomorú, nagyon szomorú, de semennyire. Ellenben borítékolják a Fidesz 2022-es választási győzelmét, és az esélyét is elveszik annak, hogy egy valóban sokak által elfogadható, hiteles konkurenciája jöjjön létre a Fidesznek, amire nem csak azok szavaznak, akik a kormányt szeretnék leváltani, hanem azok is, akik elégedettek ugyan a kormánnyal, de látva annak hibáit is, bizalmat szavaznának egy új politikai erőnek. Amit most láthatunk, az sajnos nem összefogás, hanem újbóli összeállás a túlélés reményében. Egyenként ugyanis a felmérések szerint több párt sem jutna be a parlamentbe. Erről szól a történet, és szó sincs itt semmiféle közös értékekről. Egyetlen közös érték van, a fazék mellett maradni, megszerezni pár mandátumot, bizottsági helyet, stb…
Kiábrándító. Ha valaki tényleg kormányt szeretne váltani, annak azt javaslom, meg se forduljon a fejében erre az összefogásra szavazni, mert a kormányváltásnak csak akkor és úgy van értelme, ha azt egy olyan párt vagy pártszövetség teszi, amelyik alkalmas is rá. Ellenkező esetben marad a Fidesz, vagy ha valami csoda folytán mégis ez az összefogás győzne, akkor jön a káosz, és megint a Fidesz. Egyetlen módja a kormányváltásnak, a jó alternatíva állítása, ehhez azonban a jelenlegit el kell törölni a közéletből. Tudom, most sokan azt gondolják, hogy de akkor a Fidesz lesz megint 4 évig. Igen, viszont ha a jelenlegi ellenzék a kihívó, akkor sokkal tovább, valódi konkurencia nélkül.
Ebben gondolkodjatok! Mondhatjátok, hogy ez színtiszta fideszes propaganda, de nem. Ez a valóság!
Isten hozott mindenkit!
