A téli hónapokban nem sok munka akad a kertekben, de a következő évet már elkezdhetjük tervezgetni. Az egyik legfontosabb teendőnk a fajtaválasztás. Érdemes a témát alaposan körüljárni, hiszen egy rosszul megválasztott fajtával ugyanannyit dolgozunk, csak a termés minőségében vagy mennyiségében érezhetjük a különbséget.
Most egy sorozatot indítunk, melynek az a célja, hogy a leggyakoribb konyhakerti növényeinkből, segítsünk olyan fajtákat választani, amelyek eredményesen termeszthetők.
A sorozat első részét annak a zöldségnek szenteljük, aminek a magjait talán legkorábban kell elvetnünk.
A paprika
Aki paprika termesztésre adja a fejét, annak előbb azt a kérdést kell tisztáznia, hogy hogyan szeretné a termést felhasználni. Ez alapján különbséget teszünk:
- nyersen fogyasztás
- lecsópaprika
- fűszer-krém
- savanyítás
- főzési alapanyag
Nyersen szinte gyakorlatilag minden paprika fogyasztható, de ha igazán aromás paprikát szeretnénk, akkor válasszunk zöldpaprikákat. A legtöbb kecskeszarv típusú paprika nagyon ízletes nyersen is, viszont az aroma mellé legtöbb esetben csípősség is társul. A Kosszarvú paprika a kivételek közé tartozik, nem csípős, de a mindenki által ismert „zöldpaprika” íz még megtalálható benne. Ha valakit nem zavar a csípősség, akkor bátran ajánlom a Rekord névre hallgató csípős, kecskeszarv típust, de a nagyobb, tölteni való méretű Faludi
is kitűnő választás. Az ereit méretéből fakadóan könnyen ki tudjuk vágni, így magunknak szabályozhatjuk a csípősségét.
Azoknak, akik inkább az édesebb ízeket kedvelik, nekik a pritamin, kápia, kaliforniai típusok közül érdemes válogatni, azt viszont nem, árt tudni, hogy ezek a fajták hosszú tenyészidejűek, ezért ha magunknak neveljük a palántákat, a magokat már február első napjaiban célszerű elvetni, hogy nyár közepére érett terméseink legyenek. A pritamin paprika, más néven paradicsom paprika sokak kedvence. Nem véletlenül, szinte már édes, lédús, roppanós termések jellemzik, emellett pedig a formája is szemet gyönyörködtető látvány. Ebből a fajtakörből a Greygo F1 névre hallgató hibridet ajánlom, mint kipróbált, bevált fajtát. Mivel hibrid, vagyis saját magfogással nem érdemes próbálkozni, a magja is drágább egy kicsit. Illetve egy csomag mag pontosan annyiba kerül mint bármelyik heirloom vagy konstans fajták magjai, csak a csomagban található magok számában található nagy különbség. Egy hobbikertészeknek szánt tasak hibrid mag 10, maximum 20 szem magot tartalmaz, míg a heirloom fajták 150-200 magot. A hibrid magokat könnyen megismerhetjük, a fajtanevet követő F1 jelzésről. A kápia típusú paprikák sokoldalúan felhasználhatók, de nyers fogyasztásra is alkalmasak, remek saláták készíthetők belőle, akár önállóan, akár más fajtákkal vegyesen. A kápia paprika gyakorlatilag egy átmenet a hagyományos fehér, és a kaliforniai paprikák között. A Kurtovszka fajta eredményesen termeszthető, és nálam évek óta a bevált paprikák közé tartozik. Aki esetleg ebből a fajtakörből is szívesen próbálna ki hibridet, az a Csángó F1-el nem fog bakot lőni. A kaliforniai paprikákat mindenki jól ismeri, nem igényel különösebb bemutatást, azt viszont talán kevesebben tudják, hogy a hagyományos zöldből pirosra érőn kívül létezik sárgára, sőt csokoládé barnára érő változata is. Felhasználását tekintve, magas víztartalma miatt inkább csak szendvicsekhez ajánlanám, illetve nagy mérete miatt, szépen lehet benne más aprított paprikákból, paradicsomból, sajtból készült friss salátát tálalni. Csak vágjuk le az alját, pucoljuk ki, béleljük egy kis hagymaszárral ami túllóg a peremén, töltsük bele a salátát, és már mehet is a sültek mellé.
Lecsópaprikának azt gondolnánk, hogy minden paprika megteszi, de ez messze nem így van. A fehérből (sárgából) pirosra érő fajták a legalkalmasabbak erre a célra. Itt nem kell törekednünk a nagy méretre, így aztán széles palettáról válogathatunk, a Fehérözöntől a Keceli fehérig. Azért említem ezt a 2 fajtát, mert én ezeket termesztem évek óta, és tökéletesen elégedett vagyok velük.
Fűszerpaprikának, már olyan fajtákat kell választanunk, amik kevésbé használhatók másra, így jól gondoljuk meg, hogy valóban szeretnénk-e fűszerpaprikát termeszteni. Ha igen, akkor a Palotás F1és a Bolero F1 édes fajtákat, valamint a Szegedi 178 és a Hírös F1 csípős fajtákat ajánlom.
Krémnek, darált erős paprikának, még a csípős ízeket kedvelőknek sem ajánlom az előbb említett csípős fűszerpaprikákat. Első évben ezekből készítettem, aztán rájöttem, hogy felesleges vesződni vele, a kápia paprika tökéletesen alkalmas krémnek vagy nyersen darálni, aztán az abból készült darálékot „erősítem” a csípős fűszerpaprikákkal, olyan mértékben, amennyire szeretném.
Savanyítás. Szerintem nincs olyan paprika, ami ne lenne alkalmas savanyításra, de ha ki szeretnék párat emelni, akkor a káposztával töltött fehér paprikát emelném ki elsőnek, erre pedig az Albaregia fajtát tartom a legalkalmasabbnak. Pepperóni paprikából a Lombardo nevű a család kedvence, viszont savanyításkor ezt a fajtát nem szerencsés más fajtákkal keverve eltenni. Almapaprikából a csípős Nagykútit, és az édes Eszter F1-et, cseresznye paprikából pedig a közismert Cserkó fajtákat kedvelem.
Főzési alapanyag. Minden jó pörköltnek, a jó paprika az alapja. Nyáron könnyű dolgunk van, hiszen a kertből bátran válogathatunk, de télen sem kell mellőznünk a paprikát mint alapanyagot. Nyáron, a felesleges paprikát, karikára vágást követően zsírban megfonnyasztjuk, majd kicsi edényekben lefagyasztjuk. Télen, akár egy pörköltalapba, akár egy rántottába sütve kiváló ízt és illatot kapunk az így tartósított paprikánkkal. Értelem szerűen, a kisebb víztartalmú lecsópaprikákat célszerű választanunk, de ősszel, ha már nem tudunk mit kezdeni a megmaradt kaliforniai vagy kápia paprikáinkkal, azokat is elősüthetjük, viszont azokat egy kicsit tovább kell sütni, hogy a víztartalmukat elveszítsék. A töltött paprika szintén egy közkedvelt ételünk, amihez megfelelő méretű, és alakú paprikákra van szükségünk. Számomra erre a célra a Senator nevű fehér paprika vált be a legjobban. Annak ellenére, hogy nem hibrid, meglehetősen nagy és egységes terméseket nevel. Az elmúlt években viszont a magok kelésével voltak problémáim, így vetés előtt mindenképp ajánlom a próbacsíráztatást.
Némelyik (főként hibrid) mag beszerzése nem könnyű feladat, hiszen főként termelők kiszolgálására forgalmazzák őket ún. profi vetőmag kategóriában, így a legkisebb kiszerelés is drága és sok egy háztartásnak, de ha esetleg rokonokkal, barátokkal, akár az interneten is többen összefognak, akkor egy közös vásárlással már ezek is mindenki számára elérhetők.
Ha dönteni nem is tudtam segíteni, a fajták közti keresgéléshez remélem sikerült egy kis kedvet csinálnom. 🙂
Hamarosan egy következő zöldséggel jelentkezünk, addig is írjátok meg egy hozzászólásban, nektek melyik a kedvenc paprikafajtátok, és miért!
Amennyiben tetszett a bejegyzés, kérünk benneteket kedveljétek, osszátok meg azt valamelyik közösségi oldalon, hogy minél több emberhez eljuthasson!
