A hidegebbre forduló időjárás nem csak nekünk embereknek, de a rágcsálóknak is kellemetlen, így próbálnak a házkörül menedéket és élelmet találni. Halljuk őket a padláson, a fészerben, kaparnak, rágnak, megdézsmálják a hozzáférhető terményeinket. A vidéki ember számára nem ismeretlen a probléma, a védekezést viszont nem mindenki gondolja át.
Sokan vallják, hogy a méreg kihelyezése a legegyszerűbb megoldás. Nem, nem az! A legegyszerűbb megoldás a macska. Néhány agilis macska, egy egész környéket képes megtisztítani. Egy háztartást már egyetlen macska is egérmentesen tud tartani, de csak ha engedjük neki!
Korábbi években a mi háztartásunkban is megjelentek az egerek, és hiába próbálkoztunk csapdázással, hiába volt szép számban fogásunk, hiába vásároltam különböző ultrahangos kütyüket, az egerek jót mulattak rajtunk. Tavaly aztán lett egy cicánk, aki a környéket járva hozott magának egy társat is. Meglepődtünk, hiszen kandúr volt, és már fel is cseperedett, mikor egy hozzá nagyon hasonló, szintén fiú kiscicát hozott haza. Ezt a két állatot már nem tudták kicselezni az egerek, viszont a tél folyamán valamelyik szomszéd úgy döntött, ő inkább az egérmérget használja. Nem tudom milyen szer volt, de Szilveszter napján, miután mindkét macska elpusztult, megtaláltam a közelben a méregpárnákat. Nem árt tudni, hogy bár az én macskáim töményen a mérget ették meg, egy méreg által elpusztult, vagy még éppen élő, de már mérgezett egér elfogyasztása is végezhet egy macskával.
Amikor újra eljött a tavasz, elhatároztuk, hogy beszerzünk egy újabb cicát. Végül kettő lett belőle, mindkettő fiú. Mielőtt el lehetett volna őket választani az anyjuktól, egyik nap egy furcsa teremtményre figyeltünk fel a farakás tetején. Biztosan mi vagyunk tájékozatlanok a témában, de sosem láttunk korábban hasonlót, pedig 40 éve lakunk falun. Mint utólag megtudtuk, a vendégünk egy teknőctarka macska volt. Nem volt túl jó bőrben. Csapzott volt, a szőre is foltokban összeragadva, kihullva. Nyávogni nem tudott, és nagyon félénk volt. Nem tudjuk mi történt vele az érkezése előtt, azt sem tudjuk honnan jött, de feltételezzük, hogy valaki kidobta, mert ha egy ajtó nyitva maradt, azon mindig besurrant. Egy kicsit töprengtünk, hogy mi legyen, mert már a két cica le volt foglalva, ő meg ráadásul lány. Hazahoztuk a két kiscicát. A Sanyi és a Catty (ez nem valami flancos angol név, ejtsd ahogy írva van) nevet kapták. Senki ne kérdezze miért, a gyerekek voltak a névadók. Őket egy pár napig becsukva tartottuk, hogy megszokják a helyüket, a jövevény meg kint volt, gondoltuk hátha továbbáll. Nem így történt, másnap reggel még mindig ott volt. Vittem neki egy szelet párizsit, de nem mert érte jönni, így ott hagytam neki és hátrébb álltam. Nagyon finom lehetett az a párizsi, mert 3 nap múlva már a kezemből vette el, és nem sokkal később már hagyta magát simogatni is. Szegénykém nagyon csúnya volt, valahogy a Mocsok ragadt rá mint név. Aztán pár héttel később már egészen kikupálódott, közben összebarátkozott a 2 fiú cicával, de a távolságot azért megtartotta, ő mindig külön utakon járt. A nyáron aztán azt vettük észre, hogy nőni kezdett a pocakja. Igen. Nemsokkal később, már 5 új cicánk volt, Mocsok és a 2 fiú mellé. 2 vörös fiú és 3 különbözően de tarka kislány. Sajnos az egyik fiú elpusztult. A másik fiúnak gyorsan lett gazdija, a lányoknak kicsit nehezebben. A gyerekek nagyon sajnálták őket odaadni, így az egyiket megígértem, hogy megtartjuk. Természetesen a legkisebb, a legügyetlenebb kis szőrcsomóra esett a választás. Ezt követően pedig beláttuk, hogy bármennyire is szeretjük a macskákat, ha ebben az ütemben gyarapodunk, az nem lesz jó, így kértünk időpontot, és Mocsok ivartalanítva lett. Nem mondom, hogy első alkalomra egy könnyű játék, de mindenképp megérte. Mindenki azt mondta, hogy az ivartalanítás után a macska megnyugszik, és el sem jár otthonról, de azt kell látnom, hogy ez nem igaz. Nincs olyan nap, hogy Mocsit ne látnám legalább kétszer, hogy épp egeret majszol. Órákat ül a fűben, és figyel. Várja a zsákmányt, és ha előbújik a lyukból, akkor lecsap. Lassan már hangja is van. Igaz, nem nyávog, valami egészen más hangot ad ki, de nem baj, ő ilyen különleges macska. A kicsi pedig összeköltözött Sanyival és Catty-tyal, az ivartalanítás utáni 10 napos elzárás okán. Mocsi nem is igazán foglalkozott már vele. Azt gondoltuk, hogy az ivartalanítással az anyai ösztönt is kiirtották belőle, de tegnap végre azt láttuk, hogy játszanak. Nálunk most nincs egér. A 4 macska, de főként Mocsok megoldja a kérdést. Remélem abban a szomszédban sem lesz, ahol tavaly a mérget kitették!
Vigyázzunk a macskákra! Akkor is, ha nekünk nincs. Meghálálják!
