Olvasom a híreket, és mindig megbotránkozom. Biztosan naiv vagyok, biztos az én hibám, biztos én hiszek nem létező értékekben. Lehet, hogy a világ változott, de az is lehet, hogy az amiben én hiszek, soha nem is létezett.
Az aki vallásos, az hisz valami teremtő erőben, valamiben, ami az emberek fölött áll, valamiben, ahonnan a jó ered.
Magamat nehezen tudom definiálni, vallásos családból származom, azt hiszem én is vallásos vagyok, mert hiszek abban, hogy az életünk nem csupán kémiai reakciók, fizikai véletlenszerűségek eredménye. Hiszek abban, hogy minden ember céllal születik a világra. Mindenkinek megvan a maga feladata, sorsa. Hogy ezt Isten rendelte el, vagy a mátrix programozói, esetleg egy fejlett idegen faj, azt nem tudom, de ha az utóbbiakra gondolok, akkor az jut eszembe, hogy őket vajon ki teremtette?
Vannak, akik fanatikusan hisznek, mások pedig ateisták, materialisták, ők nem hisznek teremtőben. Ők az emberben, az anyagban, a pillanatban hisznek, számukra az élet egy véletlen, csak egy időegység alatt történt események sorozata. Nem állítom, hogy nem így van. Nem hiszem, hogy lehet ebben a kérdésben biztosat állítani, ha másért nem, már csak ezért is tiszteletben kellene tartani mások véleményét.
Nemrég Franciaországban lefejeztek egy történelemtanárt, mert egy karikatúrával próbálta szemléltetni a sajtószabadságot. Tették ezt egy vallás nevében. Nem tudom, milyen ember az, aki képes ilyenre, pláne úgy, hogy ő hisz abban a teremtő erőben, ami nem csak őt, de az áldozatát is megteremtette, és egészen biztosan nem azért, hogy lefejezze azt. Feltételezem, hogy itt a vallás csak egy eszköz, egy olyan eszköz, amivel valakik befolyásolni tudják ezeknek az embereknek a gondolkodását, akkora mértékben, hogy a vallása nevében ölni is képesek legyenek.
Természetesen akár vallásos valaki, akár nem, az ilyen tetteket a leghatározottabban el kell ítélni. Azt viszont szintén nem értem, hogy az áldozat, a tanár, miért pont azzal a karikatúrával szemléltette amit szemléltetni szeretett volna, hiszen tudhatta volna, hogy a kezében lévő lapban megjelenő karikatúrák, mélyen sértik a vallás híveit. Értem hogy demokrácia, értem hogy liberalizmus, értem hogy szabadság, de aki annyira az ember szabadságában hisz, aki annyira azt szeretné, hogy az embernek mint egyénnek járjon ki a jog, a tisztelet, az elfogadás, az hogyan lehetséges, hogy nem képes elfogadni egy másik embert, hogyan lehet, hogy nem képes elfogadni, hogy egy másik ember olyanban hisz, amiben ő nem. Azt a másik embert pedig nem kellene a hitében megalázni. A másik embernek nem jár a hit szabadsága? Pár nappal később 3 embert öltek meg, szintén a vallásba kapaszkodva.
Lengyelországban tüntetnek. A magyarországi magát függetlennek tartó média, a gyönyörtől könnyezve tudósítanak. A tüntetések oka, hogy a jelenleg regnáló lengyel kormány, az egyházi elvárásoknak megfelelve, vagy akár meggyőződésből is, gyakorlatilag megszüntetni készül az abortusz lehetőségét, még azokban az esetekben is, amikor a magzatról biztosan lehet tudni, hogy önálló életre alkalmatlan emberként fogja meglátni a napvilágot. Nem szeretnék ebben a kérdésben sem állást foglalni, hiszen bennem is 2 érv ütközik, miszerint egy ember nem rendelkezhet másik ember élete felett, de azt is értem, hogy egy súlyos rendellenességgel született gyermeknek, nem sok jót tartogat az élet. Egy országban, ahol ilyen törvényt kívánnak alkotni, mindenkinek meg van a lehetősége, hogy végiggondolja, szerinte mi a helyes döntés. A véleményének pedig érdemes hangot adni, hiszen a politikusok nem szeretnek olyan törvényeket hozni, amik valóban nagy elutasítottsággal bírnak. Igaz ez fordítva is. Egy demokráciában tehát az, hogy esetleg a választások idején kívül is kifejezzük egyetértésünket, vagy egyet nemértésünket, teljesen természetes. Így képviselhető a népakarat, így lehet nyomást gyakorolni.
Annak módja viszont nagyon nem mindegy, hogy hogyan tiltakozunk. Aki ajtóstól ront a házba, és azonnal kormányváltást követel, rendszerint el szokott bukni. Aki nyugodtan, békésen, érvekkel alátámasztva képvisel egy ügyet, támogatókat gyűjt, az nagyobb eséllyel ér el eredményeket. Lengyelországgal kapcsolatban is, már a magyar „független” média is szinte forradalmat vizionál. Egyre többen tüntetnek, aztán a végén már azt sem fogják tudni miért, majd az egész átcsap egy kormányellenes tüntetésbe. Természetesen a másik oldal is megszólalt már, Soros pénzeli a tüntetéseket. Lehet, hogy így van, viszont akkor az az érzésem, hogy ezzel a tiltakozásnak többet árt mint használ. Megy a számháború is, tízezren voltak, százezren voltak… Lengyelország egy közel 40 milliós ország.
Ismerős a helyzet, itthon is láthattunk már jó pár példát arra, amikor egy adott ügy képviseletét, felváltja a kormányellenesség. Ha egyébként nagy a kormány támogatottsága, akkor itt el is vérzik a történet. Amint kormánypárti és ellenzéki csoportra oszlik az adott ügy képviselete, megtörténik a kerékkötés. Egy kormánypárti szavazó hajlandó elítélni, bírálni a kormány egy adott intézkedését, de legtöbbször ez kevés ahhoz, hogy egy kormányellenes tüntetésen is részt vegyen. Persze akik eleve kormányellenesek, azok meg akkor is kormányváltást követelnek, ha az adott intézkedés éppen nekik jelentene jót. Szóval igen erősen el kellene gondolkodni azon, az ügy a fontos, vagy a kormánybuktatás, mert ha a kormánybuktatás nem sikerül, akkor garantáltan bukik az ügy is. Ha pedig még vallási színezetet is adunk az egésznek, biztos a kudarc. A szakadékok mélyülnek, a viták durvulnak, az ellentétek kiéleződnek, az ügy pedig… arra emlékszik még egyáltalán valaki?
Beteg világ ez! Mindenki igényli a saját szabadságát, de közben képtelen elfogadni másokét. Mindenki szeretné megőrizni a hitét vagy hitetlenségét, miközben nem tudja elfogadni az ellenkezőjét. Mindenki úgy érzi, joga van megmondani, hogy mihez nincs joga a másiknak. Mindenki azt hiszi, ha valami nem tetszik neki, akkor bármit megtehet következmények nélkül. Mindenki azt hiszi, ha hangosan kiabál, akkor az már érdekérvényesítés.
