Óraállítás, avagy a mindig elégedetlen ember



Ma éjszaka volt az utolsó óraállítás. Emlékszem, már gyerekkoromban is mindig azon nyafogtunk, hogy állítani kell az órát. Iskolásként a tavaszi óraállítás fájt nagyon, mert egyrészt korábban kellett kelni, másrészt éppen, hogy csak világos volt suliba induláskor, már előbbre is lett állítva az óra, és megint majdnem sötétben indultunk. Persze azt az 1-2 hetet kibírtuk, merthogy nagyjából ennyi ideig tartott, hogy újra teljes világosban kelljen indulni.

Az őszi óraállítást jobban szerettük, hiszen vasárnap reggel felébredtünk, úgy ahogy szoktunk, aztán lehetett még egy órát lustálkodni. Ezt követően 1-2 hétig könnyebb volt a reggeli kelés.

Felnőttként másképp élem ezt meg. Ma már más dolgok is fontosak. Egyrészt nyomasztó érzés sötétben menni otthonról, és sötétben érkezni. Nem kelek túl korán, 4:40-kor csörög az óra, és 5:30-kor indulok dolgozni. Nyáron világosban, szeptember vége felétől sötétben. Este 17:00-kor indulok, és 19:00-körül érek haza. Nyáron világosban, télen sötétben. Számomra tehát az a legfontosabb, hogy minél hosszabb legyen az az időszak, amikor világosban érek haza.

Alig találkoztam olyan emberrel, aki az óraállítást pozitív dologként élte volna meg. Aztán az is lehet, hogy ők egyszerűen csak nem hangoztatták az álláspontjukat.

Nemzeti hatáskörben marad eldönteni, hogy melyik ország melyik időszámítást választja. Mi melyiket választjuk?

Ha a téli időszámításnál maradunk, ami egyébként az eredeti volt, akkor ősztől tavaszig nem fogunk semmi változást tapasztalni, viszont nyáron lesznek olyan napok, amikor már hajnali 3-kor világos lesz, és bizony sokkal kisebb lesz az az időablak, amikor este 7-kor még világos lesz. A korai reggeli világosodást majd mindenki megoldja, redőnnyel, sötétítő függönnyel, így észre sem fogja venni, hogy mikor világosodik. Ellenben lesz egy olyan érzése az embernek, hogy később jön a nyár, előbb érkezik az ősz, mert kevesebb lesz az ébrenlét alatt a világosban töltött órák száma. A nyári kánikulák idején azt figyeltem meg, hogy reggel, korai keléssel, nagyjából 8 óráig lehet a kertben dolgozni, addig nincs túl meleg. Ha viszont a téli időszámítás marad, akkor nyáron a nap, már 7 órakor ott fog járni, ahol eddig 8-kor szokott. Azok tehát akik kint dolgoznak, nyáron a munkaidejük nagyobb részét fogják a hőségben dolgozni.

Ha a nyári időszámítás marad, akkor tavasztól őszig nem lesz változás az eddigihez képest, télen viszont előfordul majd, hogy reggel 8-9 óra közt fog világosodni. Ez annak aki otthon ücsörög talán nem nagy probléma, de gondoljunk csak bele, mekkora élmény lesz a gyerekeknek, hogy az iskolában az első szünetben még éppen csak világosodik. Mekkora élmény lesz 6 éves korban megtapasztalni azt a nyomasztó érzést, ami a sötétben indulással jár. Egy építkezésen pedig, ahol 7:00-kor kezdődik a munka, az első 30 perc azzal fog eltelni, hogy világításokat építsenek ki a következő 1 órára (eddig délután 4-kor, mikor sötét lett, inkább abbahagyták a munkát). Délután persze visszakapjuk azt az óra világosságot, de kérdés, hogy mire tudjuk használni, hogy 4 helyett 5-kor lesz korom sötét. Vagyis reggel lesz sötétben botorkálás, a munkaidő pedig egy perccel sem lesz rövidebb.

Bárhogy is lesz, szerintem legalább annyi embernek lesz rosszabb az egyik változat, mint amennyinek a másik. Az ember úgy van kitalálva, hogy a nappal keljen, és azzal feküdjön. A mai világban ezt az elvet nem lehet követni, hiszen az óra határozza meg a napjainkat, de én azt a változatot támogatnom, amelyik a legjobban igazodik ehhez az elvhez, legalább ébredés terén, és ez bizony az óraállítás.

Tartok tőle, hogy addig elégedetlenkedtünk az óraállítás miatt, amíg ennek hozadékaként eljutunk egy ettől is rosszabb rendszerhez. Aki azt gondolja, hogy régen sem volt óraállítás, az vegye észre azt is, hogy abban az időben mennyire érvényesült a nappal együtt kelés elve!