Ahogy haladunk az őszben, a kerti munkák végéhez közelítünk. A kertész szíve ilyenkor fáj egy kicsit, érzi a téli tétlen napok közeledtét. Kevesen tudják, de nem szükséges mindennel megvárni a tavaszt, sőt, a legtöbb zöldségfélét még érdemesebb is ősszel elvetnünk, mint tavasszal.
Az őszi veteményezést 2 részletre bonthatjuk. Vannak áttelelő, és tél alá vethető zöldségféléink. A 2 csoport közt nagy az átfedés.
Tél alá vetés esetében, az elvetett magok már nem kelnek ki az adott évben, csak tavaszra, így a téli fagyok nem károsítják a levélzetet, a tavaszt viszont a lehető legkorábban élvezhetik ezek a magok. Ilyenek az elszóródott magról kikelt zöldségeink is. Ki nem járt volna még úgy, hogy egy felmagzott petrezselyem, vagy saláta helyén, tavasszal megszámlálhatatlan növény kelt ki? Különösen a nehezen csírázó magok esetében nyerhetünk ezzel a módszerrel. Tavasszal sokan panaszkodnak, hogy nem jól kelt ki a petrezselyem. A tél alá vetéssel dupla esélyt adhatunk magunknak! Ha az őszi vetés nem kel ki kora tavasszal, akkor még mindig nem vagyunk elkésve, hogy újravessük.
A tél alá vetés ideje az ősz vége, amikor a napi hőmérséklet már alacsony marad. Ne felejtsük el, hogy az a cél, hogy csak tavasszal keljen ki! Aki türelmetlenebb, az bátran készítse elő a talajt, húzza ki a barázdát, akár a sorokat is, akár le is takarhatja, így mikor elérkezik a november közepe-vége, már csak el kell szórnia a magokat, és betakarni őket a földdel. Enyhe tél esetén előfordulhat, hogy minden igyekezetünk ellenére kikel a növény, de még akkor is lehet szerencsénk.
Tél alá vethető a borsó, sárgarépa, petrezselyem, hagyma, fejes saláta, spenót, sóska, mák és metélőhagyma.
Az úgynevezett áttelelő zöldségek vetése annyiban tér el, hogy már sokkal korábban elvégezhetjük, de olyan fajtákat kell választanunk, amelyeknek a levele is elviseli a téli hideget, hiszen a tél alá vetéssel ellentétben, még ősszel kikelnek a magjaink, és már a cseperedő növényeink fogják a telet átvészelni.
Ha ezt a módszert válasszuk, akkor az áttelelő a keresési kulcsszó a vetőmagok közt, pl.: áttelelő hagyma, áttelelő káposzta és saláta, őszi spenót és sóska, vagy áttelelő borsó.
Az áttelelő zöldségek nagyszerűségét, talán a borsóval a legkönnyebb megtapasztalnunk. Az október közepén elvetett borsó még az idén kikel, 5-10 cm magasra megnő, majd látszólag ebben a fejlettségi állapotban várja a tavaszt. A gyökérzete viszont valószínűleg sokkal kevésbé szeret téli álmot aludni, ugyanis az első tavaszi napsugarakkal rohamos növekedésbe kezd a növényünk. Mire a március elején elvetett borsónk kikel, az őszi már kezd virágozni, és mire a tavaszi vetés virágzik, az őszit már ki is fejtettük. Kapálni nem szükséges, igazából nem is lehet, mert mire a gyommagvak kikelnének, a borsó lombja már akkora, hogy befedi a sorközt, így elnyomja a gyomnövényeket. Májusban gyakoriak a nyarat megszégyenítő nappali melegek, erős napsütések, és ez legtöbbször a borsó virágzásakor, a hüvelyek kialakulásakor szokott jönni. A növény ezért gyengén köt, a hüvelyek kicsik lesznek, megégnek. Az őszi vetéssel ezt is kiküszöbölhetjük, hiszen május elején már be is takarítjuk a termést. Ha nem kapunk a boltokban áttelelő borsó vetőmagot, ne csüggedjünk, a Rajnai törpe fajta kiválló hidegtűrő, és szinte mindenhol kapható.
Betakarításkor ne húzzuk ki a szárat, egy ollóval vágjuk el a talaj felszínénél, hiszen a gyökér gazdag nitrogénforrás lesz a borsót követő növénynek. Az őszi borsó helyére ültethetünk paprikát, paradicsomot, uborkát, hiszen május elején-közepén még pont idejében vagyunk.
Ne búsuljunk tehát az ősz miatt, kapákat elő, vetésre fel! (ha eláll az eső)
