Vasárnap időközi választás volt Borsodban. Tanulságos volt, mert előrevetíti, mire számíthatunk 2022-ben. Na nem ám csak eredmény tekintetében, hanem kampány tekintetében is. Egészen elképesztő, milyen kampánykultúra honosodott meg nálunk az utóbbi időben, és az is elképesztő, hogy mennyire nehéz feladat méltóságteljesen viselni egy vesztett csatát. Persze, ha eleve úgy harangozunk be egy időközi választást, mintha az valami óriási jelentőséggel bíró esemény lenne, akkor nem lehet azt mondani, hogy ez most nem sikerült, gratulálni a győztesnek, és tanulva a hibákból csendben továbblépni. Bűnös kell. Bűnös pedig bárki lehet, csak mi maradjunk ártatlanok.
Kampány tekintetében, mindkét fél kitett magáért, de természetesen nem jó értelemben. Naponta hallgattuk meg, hogy az ellenzéki jelölt nem fizette ki a dolgozóit, aztán hogy mindenféle támogatásokat tüntetett el. Azt, hogy ez valóban így volt-e, aligha fogjuk megtudni, de ha valakinek ilyen cselekményekre bizonyítéka van, akkor az biztosan tesz majd feljelentést, biztos indul majd valamilyen eljárás, annak pedig lesz valamilyen eredménye. Ha ez nem valósul meg, akkor pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy egyáltalán igazak voltak-e a vádak.
Ellenzéki oldalról is eseménydús volt a kampány, de leginkább a krumpliosztás tetszett. Érdekes dolog ez a krumpli, mert amikor az étteremben eltartott kisujjal rendeljük akkor burgonya, de ha valaki osztogatja, akkor rögtön krumpli lesz belőle. Valahogy az a kérdés merül fel bennem, hogy a krumpli, vagy a krumplizás a kampányeszköz? Vajon a krumpli, vagy a krumplizás szól az “alacsony iskolázottságúaknak”? Egy dolog azonban biztos, hogy a krumplit valaki, valahogyan felhasználta. Vagy osztotta, vagy úgy tett, mintha a másik osztotta volna. Igazából mindegy is lenne, mert aki elég sok választást megélt már, az szinte minden pártról tud egy képet mutatni, amin épp krumplit oszt. Valahogy nekem mégis az jutott eszembe, hogy a krumpli projektben résztvevők közt, akad-e olyan, aki sokat tanulmányozta a második világháborút, kiváltképp azt a részt, amikor a német katonák lengyelnek öltöztek, hogy megtámadják saját magukat. Az is eszembe jutott, hogy ha én krumplival akarnék szavazatot vásárolni, akkor azt bizonyíthatóan tenném-e, tennék-e címkét a pártom nevével a zsákra, vagy csak jól odasúgnám, hogy kire szavazzanak. Nem tudom, de azt hiszem ez is örök rejtély marad, akárcsak az, hogy az ellenzéki jelölt ellen felhozott vádak igazak-e.
Megszületett az eredmény. Olvastam a kommenteket, aztán reggel a nyilatkozatokat, és be kell látnom, felelősség áthárításban, magyarázkodásban verhetetlenek vagyunk. Lehetne ez is hungaricum. “A másik győzött, de igazából nem is, mert mi akkor is jobbak voltunk, és megmutattuk, hogy retteghet az ellenfél 2022-ben.“ Tessék? Mikor suliba jártam, 2 srác összeverekedett. Amelyikük kezdte a civakodást, igen csak alulmaradt. Meg is futamodott. Felrepedt szájjal, menekülés közben kiabált vissza: “holnap szétütöm a pofád!” Akkor is csak arra tudtam gondolni, ha most nem sikerült, akkor ezzel most biztosan jól beijesztette a másikat. Most is ez az érzésem mindenki jó volt, csak hát buszoztatták a szavazókat, osztották a krumplit, sok volt az átjelentkezés, volt lejáratás, megfélemlítették a közmunkásokat, stb. Csak arra nem gondol senki, hogy a humorista Szabó Kristóf esetleg tévedett amikor azt mondta:
“A finomfőzelék az egyetlen olyan entitás, mely kevesebb mint a tagjainak az összessége”
Talán nem az egyetlen!
