Élete párját, gyermekei anyját a tüdővész 1934-ben vitte el 32 évesen, a negyedik gyerekükkel együtt. Az Égi Öreg Pákász nyakas, kemény ember volt, azt mondta, hogy ha az Isten elvette tőle, aki neki kellett, hát másikat ne is adjon, mert az meg neki nem kell, soha nem volt azután más asszonya. De ott volt három gyerekük, egy 9 éves leány, és a fiútestvérei. Eltemette Élete párját, Gyermekei Anyját, és felnevelte a három gyereküket. Gyalog járt be 10 kilométert dolgozni a Duna partra minden hajnalban, mert egy jegy a HÉV-en 2 tojás ára volt. Aztán haza is gyalog ment a zsákok cipelése után, mert gabonát rakott az Elevátorháznál. Aztán meg piritet zsákolt a Kénsavgyárban. Mikor hazaért, ellátta a három gyereket, megtanította a lányát főzni, varrni, mosni, és együtt vitték a házat.
Aztán jött a háború. A fiai behívóparancsát a tűzbe dobta, a fiait kivitte a Élete párja apjához a határba, ahol az apósa gulyás volt. Szigorú ember volt a gulyás, egy alkalommal úgy homlokon vágta ököllel a bikát, hogy az térdre rogyott. A fiúkat elbújtatták a góréba, az Égi Öreg Pákász leült a góré elé, a szűr ujjában ott volt a lefűrészelt csövű puska megtöltve, ha jönnének a csendőrök a fiaiért. Nem jöttek. A háború véget ért, a gyerekek teljesen felnőttek, az Öreg Pákász házát összedöntötte a földrengés. Épített újat, mert már voltak „onokák”. Megtanította őket sok mindenre, sütni, pecázni, csúzlizni, szőlőt metszeni, és sütötte a kakastejes-varjúvajas buktát (lekváros bukta volt, csak nekik mondta, hogy kakastejjel-varjúvajjal készült) hazavitte a legidősebbet a vasútról, amikor betörte e fejét a síneken egyensúlyozás közben, törte a nagykalapáccsal a timsót a gyárban, és soha nem kiabált. És minden hónapban kétszer elment Élete párja, Gyermekei Anyja sírjához.
Nyugdíjasként kint élt a Dunán, harcsát, csukát, pontyot, és mindent fogott, vitte haza a lánya családjának – mert már velük élt – télen meg köhögött a lakásban, és kezelte e cserépkályhában a tüzet. Február végén csomagolta a holmijait, és ment a Dunához, mert már Tavasz van, mondta. Unokára életében egyetlen egyszer mordult rá, amikor az békacombot rakott a halas lábosba, de akkor a lábast is messzire hajította, és úgy nézett rá, hogy az unoka tudta, még egyszer ilyet ne tegyen, mert repül a lábas után.
77 éves volt, mikor vagy a szíve, vagy egy nagy hal (soha nem tudjuk meg már) beborította a Dunába, amit imádott, ami az élete volt, és beleveszett.
Hát Ő férfi volt, nem csak nadrág.
