Uraim, lássuk be, nincs esélyünk!
Leküzdöttem a magam 1500-át, elmentem kicsit haldokolni a kismedencébe. Békésen punnyadok, és a szemem sarkából látom, hogy megjelenik egy ifjú hölgy. Igéző szemek, elbűvölő mosoly, egyetlen pillantással felméri a terepet, és elindul felém. (Mögöttem volt az egyetlen szabad nyugágy, amire a törölközőmet tettem). Odaér, megáll, mosolyogva így szól:
(Nem röhög, szó szerint idézek!)
– Uram, Ön tűnik itt a legszimpatikusabbnak, megengedi, hogy a holmijaimat az Ön nyugágyára tegyem?
Csendes mosolyt elfojtva válaszoltam:
– Természetesen hölgyem, parancsoljon!
Megköszönte, törölközőit és apró cuccait a nyugágyra tette gondosan, majd simán belépett a medencébe, leült mellém, és hozzámfordult.
(Nem röhög, szó szerint idézem a párbeszédet!)
– Uram, látott már Ön műúszókat?
– Természetesen hölgyem, uszodában is, TV-ben is!
– Nagyszerű, segítene nekem?
– Miben parancsolja?
– Én műúszó vagyok, megpróbálnék egy gyakorlatot. Ön pontozza, hogyan sikerült. Pontot 5 és 10 között lehet adni, de már most mondom, én akkor sem kaphatok nyolc pontnál kevesebbet, ha belefulladok a vízbe!
Azzal egyetlen pillanat alatt eltűnt a feje a víz alatt, kiemelkedett a lába, a feneke ott billegett, és megpróbálta a lábait összezárni. Küzdött egy darabig, so-so, aztán láb le, igéző szemek a vízből ki (úszószemüveg mintegy homlokpántként rajta), és kérdőn rámnéz!
Mondom neki:
– Khmm… Nyolc..izé, nyolc és fél…
Igéző szemek egy antik áldozati hősnő fájdalmát tükrözik, és szólt:
– Jól figyelt? Nézze meg újra !!!
Produkció indul, koreográfia mint előbb, igéző szemek ismét néznek. Mondom:
– Khmmm… Majdnem kilenc !!!
Hölgy feláll, szó nélkül leveszi a szemüvegem, és szól:
– Most próbálja Ön! Ön olyan sportos alkatú, biztos menni fog!
Köpni-nyelni nem tudtam, de már mit tehettem? A gyakorlat fejenállás lett volna vízben. Csendes fuldoklás után kijövök a víz alól, igéző szemek elég lesújtóan:
– Hát ez azért öt, mert annál kevesebb nincs! Most újra én próbálom!
Eltűnt a víz alatt, majd fel, rámnéz, mondom (tanulva az előzőekből):
– Ez már 9 felett volt!
– Jó, (szóla), próbálom újra!
A következőre, és az azt következőre lelkesen 10-et adtam, mosolya beragyogta az uszodát!
(Nem vagyok én opportunista, áááá, dehogy!!!)
Egyszercsak kipattan mellőlem, és elindul egy ismerős sporttárs felé, aki úgy 65 éves lehet, és hát mitagadás, tekintélyes sörpocakja van, most jött a szaunából. Már menet pergő szavakkal közben mondja:
(Nem röhög, szó szerint idézem)
-Na, mondhatom, szépen vagyunk, hol voltál ennyi ideig, itt hagysz engem egyedül, törődsz is te mi van velem, halálra is unhatom magam! Menj öltözni légyszíves, odakinn találkozunk!
Sporttárs morog valamit a bajsza alatt, engedelmesen elindul a férfi öltözőbe. Hölgy kíséri a szemével, majd amikor sporttárs beért, megfordul, visszajön, becsobban mellém, lenyom egy puszit, és szól:
– Tudod, a papának arany szíve van, de sok sört iszik, és nagy a pocakja. Jó volt veled, de várnod kell rám, mert elkezdem az iskolát. Jó lesz, mert ott tíznél is többet tudunk számolni, és én megtanítalak rá, és akkor már tíznél több pontot is tudsz adni!
Azzal kiugrott a medencéből, felvette a nyugágyról a törölközőt, a kiskannáját, és a rózsaszín kiskacsáját, elindult a női öltöző felé. megfordult, mosolygott, intett, és visszaszólt:
(Nem röhög, szó szerint idézem)
– Jövök ám, várjál rám! És ne igyál sok sört, mert neked is hatalmas pocakod lesz!
Megfordult, és fokhagymagirizd feneke már el is tűnt a női öltözőben!
