Egyre többen sorakoznak fel az SZFE mellett. Vagy ellene?
Nem panaszkodhatunk az elmúlt évekre ha szeretjük a botrányokat, tüntetéseket, de valami miatt ezek lángolás helyett mindig némi füstölésben merülnek ki. Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy egyszerűen nincs alapja a tiltakozásnak, a másik a társadalmi érdeklődés hiánya, de talán a leggyakoribb ok, a koncepció hiányossága.
Talán még emlékszünk a „rabszolgatörvény” miatti tüntetésekre. Volt ugyan alap, volt támogatottság, de az ellenzéki pártoknak sikerült akkora vitorlát bontani, hogy a lehető legtöbb szelet kifogják a saját hajójuk számára, hogy ezzel gyakorlatilag megállították vele a légmozgást. A tv székháznál előadott többnapos műsorukkal nevetségessé tették magukat, és magát a megmozdulást is. Pedig láthattunk már olyat a jelenlegi kormány életében is, amikor egy jól megszervezett tiltakozással meghátrálásra lehetett kényszeríteni a döntéshozókat.
Egyre jellemzőbb, hogy ha valamilyen döntés ellen valóban civil tiltakozás jön létre, arra rárepülnek az „energiavámpírok” , mert némi népszerűséget remélnek, és ki nem hagynák a lehetőséget, hogy rúghassanak egyet a kormányba. Ezzel a tettükkel viszont nem hogy előremozdítanák a tiltakozást, de pont az ellenkező hatást váltják ki, betolják az egyébként értelmes, valódi sérelmeknek hangot adó demonstrációkat a kormány és az ellenzék között zajló cicaharc kategóriába.
Van, hogy a sikertelenség oka, hogy maga a szereplési vágy, a minél hangosabb kormánykritika megfogalmazása (ha ezt egyáltalán lehet kritikának nevezni), nagyobb mint a tiltakozás tárgyának jelentősége. Ilyen volt a CEU elüldözése elleni demonstráció sorozat. Lényegesen túltolta mindenki a biciklit. Az ország lakosainak nagy részét teljesen hidegen hagyta, hogy a CEU megy, vagy marad. A CEU egyébként azóta is él és virul. De ide sorolhatnánk az Index melletti kiállást is. Megsirattuk a szabad sajtót, majd a magukat maradék szabad sajtónak nevező médiumok szinte kivétel nélkül adománygyűjtési akcióba kezdtek. Az Index pedig működik tovább és azt, hogy a kormánynak volt-e az egészhez bármi köze, a megjelenő írásokból hamarosan megtudhatjuk. Közben útnak indul az új oldal is, Telex néven. Az egykori indexes olvasók rengeteg jó ötlettel álltak elő a névválasztást illetően, mégis sikerült egy igazán semmitmondó nevet választani. Az őszintétlenséget bizonyíthatja az is, hogy a tiltakozások mozgatója a szerkesztőség melletti kiállás volt, akik pedig a főszerkesztő menesztése miatt álltak fel az Indexnél. A napokban viszont több portálon is olvashattunk arról, hogy az új oldal létrehozásának előkészületei, jóval az „ok” előtt elkezdődtek. Innentől kezdve ez a téma sem fog egyetlen plusz támogatót sem hozni.
Most pedig elérkeztünk az SZFE-hez.
A tiltakozás oka az egyetem átszervezése, ami a tiltakozók szerint megszünteti az egyetem autonómiáját. Ha valaki egy kicsit is utána nézett, akkor nem kell megrögzött kormányellenesnek lennie, hogy belássa, ez azért nem áll messze a valóságtól. A tematika tehát jó, de szervezettség megint nincs.
Nem árt tudni, hogy nem az SZFE az első felsőoktatási intézmény, ahol ilyen átszervezés történik, az oktatás mégis tovább folyik, és nem kell reggelente Orbán Viktor nevét magába foglaló imával kezdeniük a napot a hallgatóknak. Azt sem szabad elfelejteni megemlíteni, hogy mikor a kormány az átalakításról döntött, akkor az SZFE vezetői ugyan bírálták a döntést, de nem tiltakoztak, sőt, neveket is javasoltak a kuratóriumba, amiket a kormány elutasított. Tehát a tiltakozás tárgya elvileg az átszervezés, az alapítványi működtetés, az autonómia felszámolása, tehát maga a rendszer. Viszont egészen addig nem volt különösebb probléma a rendszerrel, az autonómia felszámolásával, ameddig szikrányi esélye is volt annak, hogy az SZFE vezetése által javasolt emberek kerülnek a kuratóriumba. A tiltakozássorozat csak azután vette kezdetét, amikor kiderült, a Vidnyánszky-féle kuratórium fogja a munkát megkezdeni.
Az SZFE vezetése lemondott, a diákok pedig nem fogadják el a Vidnyánszky-féle kuratóriumot, nem tartják legitimnek. Mennek az utcabálok, sorra tűnnek fel a megélehetési tiltakozók. Feltételezem 1-2 nap kérdése, hogy az ellenzék jeles személyiségei is feltűnjenek a kultúra védelmére, és kb akkor vége is lesz az egésznek, és minden úgy fog történni az SZFE-n, ahogyan azt a kormány előre eltervezte. Jelenleg ott tart a történet, hogy tárgyalások folynak a diákok által illegitimnek tartott kuratórium, és a lemondott vezetőség közt.
Újabb fejezete nyílt a: „Hogyan szúrjuk hasba magunkat a harc előtti estén” című folytatásos kalandregénynek.
Gratulálok!
Legközelebb érdemes lenne megpróbálni egy valós sérelmet, valós érdekek mentén, hiteles emberekkel, hiteles módon képviselni.
