Talán mindenki ismeri Israel “IZ” Kamakawiwoʻole dalát, nézzük hát meg, mit láthatunk most, 2020-ban a szivárvány fölött, a szivárványon túl.
Lassan nem telik el nap, hogy az esti híradóban ne legyen valamilyen szivárványos hír. Az egyik ember kitette a zászlót, a másik levette, aztán megint valaki kitette egy olyan polgármester hivatalára amihez neki semmi köze sem volt, majd azt megint levették. Aztán időnként itt a felvonulás, és mára már az LMBTQ-ról is mindenki hallott. Hallott mindenki a magát őznek képzelő nőről, de láthattunk képeket emberekről, akiket más emberek vezettek pórázon, mert ők meg kutyának képzelték magukat. Aztán hallottunk 1-es és 2-es szülőről, óvodásoknak és kisiskolásoknak szánt oktatóanyagokról, hogy hogyan fogadják el a másságot. Szóval sok mindenről tudhatunk már egyedül azokról nem tudtunk meg sokat, akikről ez az egész szólna.
A minap egy tv műsort nézve, arról zajlott a „vita” hogy Novák Előd cselekedete (mikor leszedte a szivárványos zászlót) helyes volt-e vagy sem. Az is téma volt, hogy a zászló kihelyezése helyes volt-e. Nem is tudom, mennyire vagytok kíváncsiak egy személyes véleményre, de szerintem mindkettő hiba volt. Látszólag levenni volt nagyobb hiba, de ugye tudjuk, hogy ahhoz előbb ki kellett azt tenni. De térjünk vissza a műsorhoz! Az egyik résztvevő azt mondta, nem kell az “ilyen Novák Elődökkel” foglalkozni, mindig voltak és lesznek is olyan pártok, akik beérik a parlamentbe jutással, és ez relatív kevés munkával elérhető, mert mindig és mindenhol van 5 százaléknyi olyan ember, akiket egyszerű hívószavakkal megtudnak szólítani, a melegellenesség pedig ilyen. Nincs mögöttük komoly koncepció, csak ennek a rétegnek a megszólítása és csatába hívása (a választások idején) a fontos.
Fenntartásokkal ugyan, de el tudom ezt fogadni. Én inkább azt mondanám, ez is egy lehetőség. Aztán nem sokkal később, ugyanez a vendég, körbedicséri azokat, akik kihelyezték a szivárványos zászlót, mert ez micsoda csodás gesztus. Szintén csak azt tudom mondani, hogy fenntartásokkal ugyan, de ezt is el tudom fogadni. De miért ez a sok fenntartás? Hát leginkább azért merthogy a zászlót kihelyező ember, egy olyan párt tagja, amelyik támogatottsága még az 5 százalékot sem éri el, mégsem merül fel egy pillanatra sem az őt dicsőítő fiatalemberben, hogy talán maga a zászló kihelyezése is egy egyszerű kampányfogás, őszintétlen, érdekből elkövetett, álszent cselekedet lenne, miközben a másik félről, aki egyébként válaszreakciót adott, teljes bizonyossággal kijelenthető. Függetlenül attól, hogy melyik fél milyen szándékkal tette azt amit tett (mert a valóságot rajtuk kívül aligha tudja más), miért kell mindent ennyire politikai érdekektől vezérelve szemlélni?
Melegek jogai… Nem is jó a megfogalmazás, mert az LMBTQ ugye nem csak a melegeket foglalja magába. Azt gondolom, hogy azt, hogy valakit milyen hátrányok érnek azért mert a „normálistól” eltérő szexuális beállítottságú, maguk az érintettek tudják a legjobban. Mindenesetre ismerünk híres, irigylésre méltó karriert befutó melegeket, tehát ha nekik sikerült, akkor biztosan nem lehetetlen. Az, hogy a hálószobában ki mit csinál, az mindenkinek a magánügye, és ezt kellene elsőként elfogadni, nem magát azt amit csinál és akivel/amivel csinálja, csak azt, hogy az az adott ember magánügye. Ugyanakkor az is elvárható lenne, hogy ezt akkor mindenki magánügyként kezelje. Az is aki csinálja. Miért? Mert különben pont az ellenkező hatást lehet elérni, mint amit szeretnének.
Ha valaki (teljesen mindegy, hogy milyen okból) úgy érzi, hogy a többségi társadalom őt kirekeszti, hátrányosan megkülönbözteti, de legalábbis nem fogadja el, akkor célszerű először azon elgondolkodni, hogy vajon lehet-e elérni eredményt azzal, ha az elutasítottság alapját módszeresen az elutasítók orra alá toljuk. Ha az egyik ember nem szereti a másikat, azért mert az olyan amilyen, akkor eredményes lehet azt mutatni, hogy nem csak hogy olyan vagyok amilyennek te gondolsz, hanem még sokkal olyanabb? Igen, eredményes. Láthatjuk mennyire. Nem vagyok meleg, de kiteszem a munkahelyemre a szivárványos zászlót, szolidaritásból, vagy csak mert így a melegektől is remélhetek pár szavazatot, aztán majd jön egy másik ember, aki meg leszedi, szintén vagy meggyőződésből, vagy csak mert neki is kellene pár szavazat. Változik valami? Igen, valamennyien közelebb kerültek az elfogadáshoz, valamennyien meg messzebb. Tehát a két tábor közötti szakadék tovább mélyült. Ha semmi sem történt volna, ettől az is jobb lenne. Nyertünk szavazatot? Igen. Címlapon voltunk? Igen. És a melegekkel mi a helyzet? Ja, az már nem is érdekes. Mert azok az emberek ennek a történetnek a kárvallottjai, akik élik csendben az életüket, reggel felkelnek, lezuhanyoznak, felöltöznek, elmennek dolgozni, majd este odabújnak a párjukhoz, aki történetesen akár velük azonos nemű is lehet. Ugyanakkor sokszor még a saját családjuk előtt sem merik felvállalni, hogy ki az a másik ember, mert félnek, mert még a család is a Pride fényképein látható, magára több tucat műanyag nemi szervet akasztó pojácával fogja őket azonosítani, és a pojácának szánt megvetést fogják megkapni akkor is, ha egyébként pont olyan becsületes és tisztességes életet élnek mint bárki más.
Ha valaki valóban segíteni szeretné őket, úgy hogy ő maga nem “klubtag”, és nem csupán saját támogatottságát, népszerűségét szeretné növelni, az akkor teheti a legtöbbet, ha hagyja őket nyugodtan, békében élni.
