Ma benn jártam a városban. A pandémia miatt igen keveset megyek be, de ma kellett. A piros lámpánál, ahol eddig is láttam, ismét ott láttam az ingyen-lap árust. Igen régen – jó pár éve is ott láttam, kortalan, csak a lap más, amit „árul”. Még akkor más világ járta, még az utcai terjesztésben a Metropol nevű újság szerepelt, természetesen vitte, aki akarta, többnyire a metró aluljáróiból, és lejárójából. Azóta az újság megváltozott, de az ő számára a világ ma is ugyanaz, a napi keserves harc a világgal, saját magával, és a megélhetésért az esélyekkel. Naponta láttam.. Naponta mentem el mellette, vagy éppen álltam, és néztem. Miként ma is.
Áll a járdán, a kocsik mellett. Kezében egy szatyor, a szatyorban egy köteg ingyenes újság, amit bárki elvehet valahonnan, és még különböző cégek reklámlapjai. A kezében is egy, a mindig aktuálisan kivett.
Mikor a lámpa pirosra vált, a verdák megállnak, megindul. Odamegy az elsőhöz, és kínálja a lapot. Rá sem nagyon néznek, igaz, ő sem néz nagyon az autósra. Az autós általában tüntetően előrenéz. Ugye, lehet simán előre nézni, és lehet tüntetően előrenézni.
A tüntetően előrenézés lényegében elhessentés, menj innen, hagyj békén, nem akarlak látni, nem akarlak észrevenni, holott persze, hogy látlak, de zavarsz, és jobb lett volna, ha nem jössz…
Mert nem igaz, hogy nem tudja, hogy a lap, amit kínál egy százasért, vagy egy ötvenesért, vagy bármennyiért cserébe, az ingyenes lap, bárki, bármikor megkaphatja, nem kerül pénzbe, sőt, tuszkolják a postaládákba… Nem igaz, hogy ezt nem tudja. Tudja. És pontosan tudja, hogy az autós is tudja. Hogy ő kínál valamit, pénzt remél érte, de amit kínál, azt ingyen bármikor, bárki beszerezheti. Tudja. És tudja, hogy azok is tudják, akiknek kínálja.
És mégis kínálja. Mert ő nem koldus. Ő tenni akar valamit azért, amit kap. Ha kap. Meg akar dolgozni érte. Hogy mit? Hát azt, amit tud. Ha azt, hogy egy ingyen lapot odavisz, akkor azt. Mert azt tudja. Ő nem koldus. Nem koldul, nem élősködik. Ő tesz valamit, ő azt hiszi, hogy annak ellenértéke van. Vagy nem hiszi, csak szeretné hinni. Nem koldus. Pedig tudja, hogy mégis az. De nem. Ő nem. Ő kínálja amit tud, és ezzel sokat veszít. Többet kapna, ha simán koldulna. De nem teszi Fontos számára a méltóság, és nem bánja, hogy veszít ezért. Ő tenni akar. Hogy miért pont ezt? Nem tudom. Erre futja.
Vált a lámpa, indul a sor, majd vált, és újra megáll. Megindul újra, és újra. Lassan, reménytelenül, de megy. Mert ő menni akar. Remél valamit? Nem hiszem. De menni kell, és tenni kell. Hát megy, és tesz. Kínálja az ingyen-lapot. A semmiért.
